Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
Az ész szerepe a lélek szellemiségének és halhatatlanságának fölismerésében. A kutató észüek másik fontos tárgya a vallási téren az ember maga. Azon időtől fogva, hogy az emberiség gyermekkorát túlhaladta s az ős traditiók nagybecsű kincsét fönhéjá- zásból vagy könnyelműségből magától eldobta a problémák legfontosabbjainak egyikét az ember lényege képezte. S hogy a tárgy nem sokkal kisebb fejtörést okozott a tudósoknak, mint a nagy világegyetem kérdéseinek megfejtése, azt mutatja az a tény, hogy az embert «ij.iy.pózocry.o;»-nak nevezték, hogy Thales a kérdések legnehezebbjének. Sokrates pedig bölcseleté feladatának az önismeretet tekintette. Sokat vajúdott az emberiség, míg e kérdést megfejtenie sikerült, sokat küzdött azok ellen, kik mellékcélokból késleltették az igazság diadalra jutását, de végre mégis teljes siker koronázta törekvéseit s ez az eredmény egyik bizonyítéka képességeinek. Alig találkozott az ókorban bölcselő, ki az emberi lényeg dualismusát fogadta s így a lélek létezését kétségbe vonta volna, csakhogy természetéről a legkülönfélébb vélemények voltak elterjedve. így Anaximander levegőnek, Heraklitus és Pythagoras az eget átfogó s a világot kormányzó tűz kifolyásának, mely úgy cikázik keresztül-kasul a testben, mint a villám a felhőben, Empedokles, Parmenides, Zeno, a négy elem keverékének tartották azt. Voltak ugyan mindig, mind pld.: Anaxagoras, kik szellemiségét védelmezték, azonban általános meggyőződéssé nem lett e tan Plátó és Aristoteles fölléptéig, akik Sokrates tanai alapján a lélek anyagtalanságát érvekkel is bizonyították. Plátó abból indul ki, hogy a test, mint merő anyag, önmagát mozgatni képtelen s azért föl kell tételeznünk az emberben az anyaggal ellentétes elvet, mely a testet mozdítja, s ez a lélek. Aristoteles a lelket a test első entelechiá- jának (actualitásának) tartja, mely mint ilyen bizonyára szellemi. A görög bölcselet hanyatlásával, midőn a leigázott és erkölcstelenségbe sülyedett nép képtelen spekulatív és metafizikai dolgok fölfogására, ismét előtérbe lépett ugyan a panthe-
