Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
Válaszunk reá következő : ez a téves elmélet felforgatja a tanítási hagyomány fogalmát s azután következetesen a fogalmak e felforgatásához képest az apostolok s következő tudósok értése közt a viszonyt helytelenül állapítja meg; a szentatyák — akik egyetértenek is — s egyáltalában a törvényes tanítóhatalom tekintélyét a hitágazatok magyarázatában vagy tagadja vagy pedig nem igazi értelemben adja elő, s azért a hagyomány föntartása s magyarázata végett istenileg rendelt apostolutódi hatalmat majdnem teljesen kiküszöböli, s ennek helyébe némikép az észbeli tudományok művelőit teszi, a bölcseletét s természettudományokat, amelyek pedig legfölebb némi segítségei lehetnek az emberi elemnek a magyarázat s fejlődés előkészítésében, az egészben mint fő tényező okot tekinti, s azért ámbár megengedi, hogy a Szentlélek által csalatkozhatatlan a magyarázat, de az nincs még teljesen kifejtve. Ez az elmélet magának az isteni hagyománynak tárgyilagos gyarapodását s növekvését is megengedi, végül még a fejlődés befejezését és a végleges határozat érvényességét is helytelenül fogja fel. Erről az utólsóról szólunk még itt, mert a többi az eddigiekből eléggé meg van cáfolva különösen az által, hogy az egyház azon elhatározást választja, amely nemcsak azon időre legalkalmasabb, hanem minden korra. I. Az egyház határozatát ugyanis a szavak azon alakjában s értelmében kell ingathatatlan s változhatatlan beleegyezéssel hinni, amelyben az elő van adva; mert a Szentlélek oltalma azt eszközli, hogy a hithatározatban semmi se legyen, ami nincs tárgyilag kinyilatkoztatva, ami azért változhatatlanul igaz. Az ily határozat kimondásával az igazság el van döntve egyszer s mindenkorra, nemcsak a tanítóegyháznak alárendelt hívek, hanem a tanítóközegekre nézve, s az ekkép hozott határozat mindenütt visszavonhatatlanul kötelez; azon püspökök, papok s katholikus hívek, kik az eldöntés előtt talán ellenkeztek valamely hitbeli tétellel, az eldöntés után nekik is azonnal meg kell hajolniok. S ez nem nevezhető ellentmondásnak vagy következetlenségnek, hanem inkább szükségszerű következetesség az egyházban; itt az lenne következetlen, aki az — 57 —
