Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

«Dávid bemet Sión, várót s ez Dávid városa,», mondja a krónikás (i. h.) s aztán így folytatja: «Dávid pedig a várban iákéit és azért nevezték azt Dávid városának». Világosan kitűnik e szavakból, hogy Sión vára = Dávid városa (V. ö. még Par. II. 5, 2 és Kir. III. 8, 1.). -Ha tehát be tudjuk bizonyítani. hogy Dávid város az Oíelen feküdt, bebizonyítottuk egyúttal, hogy a Siónvár is ott volt.

Dávidváros gyakran van — mint tulajdonnév 1 — a Szent- irásban említve; végig megyünk tehát e helyeken minden elfogultság s előítélet nélkül, hogy levonhassuk az eredményt.

Dávidnak az ostrom alatt volt alkalma tapasztalhatni a Siónvár pompás helyzetét, erősségét és stratégiai előnyeit, nagyon természetes tehát, ha maga is itt ütötte fel tanyáját.

Ami azonban elég lehetett egy szerény igényű jebuzeus törzsfönek az semmi esetre sem elégítheté ki egy első sorban harcias. zseniális és nagvratörö fejedelem igényeit. A fejedelmi intézmények tehát csakhamar az építkésések egész sorát tették szükségessé (Par. I. 15, 1.). Az első egy fényes királyi palota volt (Kir. I. 5, 11.; Par. I. 14, 1.: Neh. 12, 36. |héb. 37.]), melyet a filiszteus zsoldosok számára épített kaszárnya (Bét Gibborim-hösök háza. Neh. 3, 16.; v. ö. En. én. 4, 4.) követett. Dávid továbbá nem lett volna keleti uralkodó, ha díszes királyi sírboltokról már előre nem gondoskodott volna ;Neh. 3, 16.). melyekben nemcsak ö, hanem fejedelmi utódai is nyughelyüket találták.1 * 3 Mindez minden kétséget kizárólag az ugyanekkor erős fallal körülvett Dávidvárosban volt, 3 tehát, elég volna csak ezeknek hollétét is meghatároznunk, hogy

1 V. ö. pl. Ivárolyváros, Csáktornya stb.- E sírok az Ofel (Guthe szerint) felülről 5 ik terraszának sziklájába vájt sírkamráknak egész sora lehetett architektonikus díszítményekkel szépített bejárattal. Júda királyai itt lettek eltemetve (Kir. III. 11, 43.; 14,31.; 15, 8, 24.; 22, 51.; Kir. IV. 8, 24.; 12, 21.; 14, 20.; lő, 7.; 16. 20. és a Paralip. megfelelő helyei), kivéve Jóramot (Kir. IV. 8, 24.; Par. II. 21. 20), Óziást (Par. II. 26, 23.) és Aházt (Par. II. 28, 27.

3 A Dávid-sír még az apostolok idejében ismeretes volt (Ap. Csel. 2, 29.), később azonban a tradíció megváltozott és a Kr. u. III. században inár Betlehemben («Dávid városában» Luk. 2, 11.), majd ismét Jeruzsálemben (Nebi Daíid) mutogatták.