Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Gerely József: Sión
1 nézetek ellen.1 Ez különben nem volna baj, csak polemikus irataiban több nyugodtsággal rendelkeznék; de ö igazán érthetetlen könnyelműséggel bánik el Klaiber, a legrosszabb esetben is beható birálatot érdemlő érveivel, melyekre egyszerűen kimondja, hogy mitsem bizonyítanak, s ezzel vége. Á legnagyobb nehézségeket pedig oly naiv nyugalommal véli egy pár szóval megoldhatni, mintha a dolog szinte magától értetődnék. Ez nem komoly és tudományos eljárás és nagyon sajnálatos, hogy épen katolikus részről történik. így állván a dolog, úgy-e bár nagyon közelesö az a gondolat, hogy e szerint nincs más hátra, mint egyhangúlag elfogadni az új álláspontot, különösen pozitivabb részleteit s azután úgy az exegezis, földrajz és szent történet megfelelő helyeinél, mint a katedrán felhasználni. Igen ám, de mit tapasztalunk e helyett? Azt, hogy a protestánsok haladnak, mi pedig maradunk. Aki nem hiszi, vegye elő pl. Schürer Emil nagyszerű kortörténelmi munkáját,2 vagy a Bertheau-féle exegezisnek Bt/ssel-iö\ átdolgozott 2. kiadását,3 mely a topográfiai kutatások eredményét mintaszerűen csoportosítja a Szentírás illető helyeinél. Nézzük meg aztán az újabb Hummelauer-, Clair, Lesétre-, Fillion-féle exegeziseket, azután pl. Guérin (Jérusalem), Ollivier (La Passion), Didón (Jésus Christ), Fretté (Histoire de N. S. Jésus Chr.), Szekrényi (A jeruzsálemi zsidó templomokról) stb. munkáit és meg fogunk győződni arról, hogy mi katolikusok sokszor csakugyan nagyon indolensek vagyunk, legalább is addig, míg a körmünkre nem ég. De kiváltkép éri e vád a franciákat, kik mint a fentebb felsorolt irodalom mutatja, az egy Lagrange kivételével, az egész mozgalmat figyelemre sem méltatták. Ennél már mégis többet tett néhány német katholikus 1 Még Scharling, koppenhágai egyet, tanár is megkísértette (1890-ben) a tradicionális Siónt védelembe venni, de úgy látszik, eredménytelenül. A tradíciót védő Lievin de Hamme könyvét (Étude topographique. Fortresse de Sión, Jérus. 1891.) nem ismerem. 8 Geschichte des iüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi, 1.1890. 153. 1. * Die Bücher Esra, Nehemia und Esther, 2. kiad. Lipcse, 1887. — 604 —
