Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

t

A tradíció varázsa meg volt törve, a harc megkezdődött az egész vonalon. Elő lett húzva, meg lett támadva, kétségbe lett vonva minden. A krimi háború (1854—56) után megnyílt a Haram is az idegenek előtt s a jelentékenyen megnagyobbult. küzdtérre új világosság ömlött.

Bennünket e harcban tulajdonképen csak a Sión-kérdés érdekel és azért annak fejlődését fogjuk röviden vázolni ; nem tehetjük azonban, hogy előbb a palesztinakutatás előbb említett nagymesterét, Tobler Tituszt, néhány vonással ne ismertessük.

Ez a jeles férfiú is azokhoz a sajátszerü elmékhez tartozott, kik egy egészen más élei pályát futva és hivatást betöltve, egyszerre egészen új irányba csapnak át s ott aztán nagyszerűt, korszakalkotót müveinek.

Tobler (1806—1877) Svájc földjén született YVolfhalden- ben (Appenzell) és gyakorlóorvos volt. A szelídlelkü, derék orvosban senki sem sejté a hírneves palesztinakutatót, pedig már ifjú korában szívesen olvasgatta az e tárgyra vonatkozó munkákat. A gondolat, hogy meglátogassa Palesztinát, addig érlelődött fejében, míg végre testté vált és 1835-ben már Jeruzsálem utcáin látjuk az élesszemü, kritikus emberkét kóborolni. Előbb azonban, nehogy nehézségekre akadjon, 11 nyelvet tanúit meg. Ezután csaknem minden tíz évben tett egy utazást a szent földre, mindannyiszor egy-egy becses munkával ajándékozva meg a tudós világot. Munkái,1 melyekben az egész előtte létezett irodalmat felhasználta, rendkívül fontosak, egy pár meg határozottan ma is nélkülözhetetlen.1 2 Egyéniségének s munkáinak föjellemvonása a becsületesség, élesszemüség s józan kritika nevét mindig tiszteltté s munkáit keresettekké fogja tenni.3

A Sión-kérdésben azonban még ö is a régi hagyományhü

1 L. őket felsorolva Zimmermann «Begleitschrift»-jében a 34. lapon.

2 Különösen : Denkblätter aus Jerusalem. St.-Gallen, 1853. — Zwei Bücher Topographie von Jerusalem. Berlin, 1853. és a már említett Bibliographia Geogr.

* Életleírását illetőleg 1. : H. J. Heim, Dr. T. Tobler. Zürich, 1879. és Furrer, Zeitschr. <1. Pál. Ver. I. 54. 1.

— 599 —