Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről

A történet és az élet igazolja, hogy minden kor más és más dogmánkat szokta ostromolni, támadni; miként védje magát népünk ezen támadások ellen, ha ezen megtámadott hitigazságokról alapos oktatást nem kap ? Tény az, hogy hazánkban katholikus híveink különféle vallásfelekezetektől vannak állandóan körülvéve, melyeknek tagjaival sűrűén érintkeznek; vallási szempontból miben különböznek tölünk ezen hitfelekezetek ? talán erkölcstanukban ? nem ; hanem a hitigazságokra nézve. A helyzetnek nem ismerését mutatja tehát az, ha egyházi beszédeinkben a fösúlyt az egyházi erkölcstan oktatására helyezzük, nem pedig a dogmára.

Abból, hogy a dogmatikus beszédek elhanyagoltattak és az a kevés is, mely nyomtatásban megjelenik, nincs alaposan kidolgozva, már is bekövetkezett az, hogy egyházi beszéd-íróink általában helyes dogmatikus egyházi beszédet már készíteni sem tudnak.

b) Erkölcsi tárgyú egyházi beszédeink hibájának forrása az, hogy beszádtárgyul nem nagy erkölcsi igazságokat választanak szónokaink ; e beszédek tehát már a hibás tárgyválasztás következtében általános és nagy érdeklődést kelteni nem bírnak; a kisebb érdekű tárgyak iránt természetesen megcsappan az érdeklődés; ezenfelül az ilyen tárgy magát a szónokot sem képes áthatni, felemelni, lelkesíteni; ezért az ilyen beszédek száraz okoskodások és meddő bölcselkedésekké lesznek, melyek sem nem javítanak, sem keresztény tökéletesedésre senkit nem vezetnek. A legtöbb hibájuk pedig a beszédeknek az, hogy nincs biztos alapjuk, a szónokok úgy tárgyalják ezeket mint önmagukban fennálló igazságokat, nem pedig mint a dogmának folyományait; ekként nem a hitből indulnak ki. de nem is vezetnek a hitre vissza: mint általános intelmek, dorgálások, avagy unszolások és fenyegetések senkit nem érdekelnek, senki nem veszi azokat magára, senkit meg nem jobbílanak.

Amit Jézus mondott tanítványainak: «Miképen a szölö- vesszö nem hozhat gyümölcsöt önmagától, hanem marad a szölotön»,1 ez áll a katholikus dogma és erkölcstannak egy1 Ján. 15.

— 573 —