Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
569 fontosabbakká tenni; így «Pünkösd után tizenegyedik vasárnap a beszéd tárgyát így terjeszti elő : az üdvösség útján, az üdvösség munkájában is nagy szerep jutott a füleknek, a hallásnak».1 Az igen rövid tárgyalásban — mert természetesen ezen tárgyról a hívek épülésére nem is lehet sokat mondani — azután ki van keresve jobb ügyhöz érdemes fáradsággal és fel is van használva mindaz a Szentírásból, melyben a fül vagy hallgatás szó előfordul; kezdve Mózes I. könyve. 3. 8 versétől: «És mikor hallak az Úr Isten szavát, ki a paradicsomban jár vala»2 egészen az apostolok cselekedetének könyvéig 2. 14. «és vegyétek füleitekbe az én igéimet».3 A beszédek alakját illetőleg a beszédek is magukon viselik azon pongyolaság nyomait, melyek a többi folyóiratokat jellemzik. Pünkösd után negyedik vasárnapi beszéd e címet viseli; «Jézus drágalátos szent vére a mi kiengesztelünk».1 Ez még elég szoros meghatározás volna, ámde a bevezetés után, a tétel felállításakor a beszéd egysége elemeire hull szét s nem is egy, de három tétel lesz felállítva: «Igazán és világosan azonban akkor ismerjük meg, miként szolgál Jézus szíve (itt új fogalom csúszik be) drága vére lelkünk megmentésére és kiengesztelésére, ha e drága szent név előképeit, ábrázolatait, továbbá ezen ábrázolatok valósítását kissé tüzetesebben fontolóra veszszük ».6 Miután így a beszéd egysége megszűnt, természetes, hogy a beszéd sem egy, sem három részben és szempontból nem kezeltetik, hanam hat pontra oszlik «I—VI».8 A beszédek között találkozik egy homilia is; vízkereszt után harmadik vasárnapra ezen felirattal: «Homilia».7 Az író azonban csakhamar elárulja, hogy nincs tisztában a homilia alaktanával; már a bevezetést sem veszi a napi evangéliumból, hanem történeti visszapillantással kezdi és úgy tér át a napi evangéliumra: «Az evangélista ez alkalomból csak két csodát említ, különösen, mint amelyek kiválóan feltűntek, t. i. a poklosnak és a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítását. Maradjunk mi is e két csodánál, és lelki épülésünkre vizsgáljuk egyiket, mint a másikat».8 Ha 1 I. h. 563. — 2 I. h. 563. — 3 I h. 564. — 41. h. 455. — 51. h. 457. — 6 I. h. 457—469. — 1 1. h. 114. — 8 I. h. 114.
