Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
«Jelige. Tíz aranyért feltörheted; — Ki van benne ? megnézheted.» Ez után a bevezetés így szól: «K. H! Pünköst nagy napját üljük ma, melyet méltán a Szentlélek ünnepének nevezhetünk ; minthogy azon nagyfontosságú eseményre emlékeztet: midőn a Szentlélek Isten Jézus ígérete szerint a Jeruzsálemben egybegyült tanítványokra tüzes nyelvek alakjában leszállott. Én tehát ma arról akarok hozzátok szólni, kinek ünnepét üljük, t. i. a Szentlélek Istenről; annál inkább, minthogy többször tapasztaltam, miszerint a K. hívek közül többen a kath. egyháznak a Szentlélekröl szóló tanával nincsenek egészen tisztában. A kath. egyház tana a Szentlélekröl ez: I. A Szentlélek a harmadik, valóságos, az Atyától és Fiútól külön isteni személy, ki az Atya és Fiútól öröktől fogva származik. II. A Szentlélek az Atya és Fiúval egyenlő természetű, igaz Isten s pedig az Atya és Fiúval egy Isten. III. A Szentlélek az egész emberiségre általában, és különösen a kath. egyházra s reánk, annak egyes tagjaira, a legbővebb áldásokat s kegyelmeket árasztotta s árasztja mindegyre. Ezen igazságokat fogom ma előttetek bebizonyítani ; nem azért, mintha ti az én bizonyításaim nélkül is nem hinnétek azokat, hanem azon okból, hogy a Szentlélekröl való hitetek annál világosabb, alaposabb és öntudatosabb legyen.»1 így szól a száraz bevezetés, egyházunk egy sarkalatos ünnepére ! Nincs benne egyetlen ünnepélyes hang. nincs egyet len emelkedettebb gondolat! Es ilyen bevezetéssel ellátott beszédekkel sikerült régibb jeles egyházi beszédeinket kiszorítani, sikerült az egyházi férfiak kezéből kiütni, p. o. Szabó Imre szép beszédeit! Hova törpül e bevezetés Szabó Imre beszédeinek hangulatos, ünnepi gondolatokat és érzelmeket fakasztó bevezetései előtt? Az összehasonlítás kedvéért nézzük meg Szabó Imre pünkösd ünnepi bevezetésének néhány gondolatát: «Csak tized napig kellett az apostoloknak Jézus Ígéretére várakoz- niok ... A vigasztaló Szentlélek .... valóban eljött Elhozta, — 558 - I. h. 335-336. 1.
