Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
- 419 A természeti rendben legfőbb java az embernek az élet. A legbecsesebb nedv a vér, amely ereinkben kereng. A legerősebb érv, amivel bizonyítani lehet a meggyőződés, a tények igaz voltát: az élet feláldozása; vérünk osztálya. Ez előtt az érv előtt mindenkinek meg kell hajolnia. A martyrok vére szintén hozzájárult ahhoz, hogy megszabadíttassék az emberi nem a tévedés, a bűntől. Az állatok megszelidülése ezen alkalomból, nekem symbolum. Symboluma az elvadult, a mélyre sülyedt emberi nem, Róma népe meghódolásának a kereszt előtt, amelynek hívei vérüket onták az igazságért. Miként Krisztus halála megre- peszté a kősziklákat; a martyrok vére megtörte a legkeményebb szíveket is. «Minden állat megindul, csak a bűnös nem búsul». Az állatok megszelidülése oda illett nagyon a vértanúk halála mellé. Virág a halottak felékesítéséhez. .. Az isteni mindenhatóság e ténye — nekem úgy tetszik — bővelkedik jelentőségben. Az Isten gyengéd szeretetének felvillanása ez a vértanúkkal szemben az élet utolsó, borús pillanataiban. Az Isten könyörülete nyilvánul ebben mindazokra nézve, akik jóakaratú, szerencsés tanúi e csodáknak, amelyek égő szövétnek gyanánt világítanak be a legelfogultabb elmékbe, hogy melegüknél felengedjen a megcsökönyösödött emberi szív gonoszsága is. Üdítő orvosság a múltban; de közkincse a jövő keresztény generációknak is. Hódolás ez az állatvilág részéről a Megváltó trónusának zsámolya előtt, az emberiség üdvének szolgálatában. Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek! A keresztény vallás isteni voltának ilynemű bizonyítása a békét van hivatva meghozni a küzdő, tétovázó emberiségnek. A vértanúkat látom sírjaikból dicsöülten kiemelkedni, kö- vettetve a megszelídült állatok által, felemelni óvó tiltakozásukat korunk nagy tévelye ellen, mintha az ember nem lenne több az állatnál... 27*
