Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
417 nek vagy angyalnak épen nem lehetetlen valami. Erre támaszkodva tanítják a hittudósok (élükön sz. Tamással), hogy a bukott angyal is képes arra, miszerint kisértvén az embert, vagy képzelőtehetségét saturálja céljának megfelelő képekkel, vagy pedig közvetetlenül az alsóbb vágyótehetséget támadja meg, amely mint szervi tehetség, Isten elnézésével, befolyásának ki van téve. Azt a kérdést eldönteni, vájjon a vértanúk láttára megszelídült vadakban a hirtelen beállott változás miként történt, ugyanis: megfelelöleg az állat természetének, hogy az ismerő tehetség természetfölötti módosításához alkalmazkodott-e az alsóbb vágyótehetség az ösztönök és szenvedésekkel ; vagy pedig egyenesen ez utóbbiba történt a szokatlan beavatkozás; ezt a kérdést, gondolom, amint nem szükséges, nem is könnyű dolog eldönteni. Ha az előbbi esetet vesszük fel, az ignoti nulla cupido nil volitum nisi praecognitum axiómák értelmében, ez természetes értelmezés mindenesetre. Ha azonban valaki a második magyarázatban leli kedvét, legalább is arra támaszkodhatik, hogy ez esetben egészen köz- vetetlen természetfölötti befolyás. Sz. Tamás az ártatlanság állapotában gyakorolt befolyásra vonatkozólag határozottan az első helyen említett felfogást vallja magáénak. I, 96, ad 4: «Et sic tunc omnia animalia per seipsa homini obedivissent, sicut nunc quaedam domestica ei obediunU. Már pedig ezeknél, pl. az idomítás alkalmával úgy gyakorolja az ember az állat felett való fölényét, hogy első sorban a megismerő tehetségre hat. Art. 2. ezt írja: «Unde in statu innocentiae animalibus (aliis) per imperium dominabatur». Suarez ehhez (i. h. 1. 3. c. 16. n. 14.) magyarázatkép hozzá teszi, hogy az ember parancsolva uralkodott az állat fölött a paradicsomban, mert az ismerésre, emlékezésre, tapasztalásra képes. Jelek és intések által lehet rájok hatni, ezekhez hozzá szokhatnak, hogy pontosan engedelmeskedjenek1. 1 «... nam animalibus dominatur aliquo modo imperando, quia cum illa sint capacia cognitionis et memoriae, ac experientiae, possunt signis et nutibus excitari et assuefieri, ut obediant, atque ita potest homo aliquo modo illis imperare». • Hittudmányi Foolyóiraf • 1804. 27
