Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok

VÉRTANUK ES VADÁLLATOK.

keresztény vértanúság a bátorság erényének legkiválóbb ténye. Elszenvedni a legnagyobb rosszat, a hags Iáit Krisztusért — ez a bátorság tetőpontja. A legfőbb, a legreálisabb jót, az életet önként, lelkesülten odavetni egy meggyőződésért, — ez a ragaszkodás netovábbja. Majorem charitatem nemo habet.

A kalholikus hittudomány a vértanúk hősies állhatatosságát minden időben csodának tartotta az erkölcsi rendben (miraculum ordinis moralis). Nem az, hogy néhányan meghaljanak meggyőződésükért, hanem a keresztény vértanúság lényegesebb körülményeivel, ez az a tünemény, amely természetes utón, emberi erőből nem származtatható; az így minősített vértanúság az a csoda, amelyre minden időben hivatkozott a kath. hittudomány, mint nagy, ellenállhatatlan érvre azokkal szemben, akik a keresztény vallás isteni voltát tagadásba vették. A legfényesebb drágakövek egyike ez, melyet Krisztus bele helyezett a fényes koronába, amely az isteni gondviselés, jóvoltából jegyese homlokát diszíti.

Az Isten adja a különös erőt ily kitartáshoz. Rossz ügyhöz rendkívüli módon Isten közre nem működik. A vértanúság tehát nyilvánvaló isteni jóváhagyás azon vallás mellett, amelynek hívei ezen vallás igazságaiért meghalnak.