Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
373 embernek szabad tehetségeit kiművelni, családot alapítani, vallását gyakorolni, javakat szerezni. A sokféle szempontot tekintve, a szabadságot általános képességnek mondjuk, mely az embert a társadalmi élet minden viszonyában megilleti. Ily értelemben helyesen beszélhetünk vallástanítás-, szólás- és sajtószabadságról, mert az ember az élet minden viszonyaiban és helyzeteiben bírja az arra való képességet, hogy természetének megfelelően cselekedjék. Ebben áll a szabadság lényege, mely változatlan és egy, semmikép sem osztható részekre. Az életviszonyoknak kell hozzá simulniok és nem neki az életviszonyokhoz. Azért az emberi szabadságnak, belső mivolta szerint, nincsenek fajai, hanem csak különböző cselekvésmódjai, és ehhez képest különböző megjelenési alakjai. A liberalismus egészen ellenkezökép jár el. Nem az élet- és érdekviszonyokat alkalmazza a szabadsághoz, hanem ezt amazokhoz. Az életviszonyokat pedig személyes és meghamisított társadalmi érdekek szerint rendezi be. Ez által a szabadság fogalma is meghamisíttatik, és annyi fajra oszlik, a hány élet- és érdekviszonya van a társadalmi életnek. Ö Szentsége, említett körlevelében, e szabadságok benső természetét világosítja meg, elbírálván egyszersmind a bennük rejlő jogtalanságot és esztelenséget. Fejtegetéseihez lehetetlen valamit hozzáadni, de az összetömörített érveket lehet, és szabad is kibontani. Különösen hálás feladat kimutatni a liberalismus rendszeréhez tartozó szabadságok gyakorlati alkalmazásának lehetetlenségét. 1. A vallásszabadság. A körlevél külön foglalkozik az egyes ember vallásszabadságával, és külön azzal, melyet az állam proklamál. Az elsőt abba helyezi, «hogy ki-ki azt a vallást követheti, amely neki tetszik, vagy egyet sem».1 Vájjon minő szempontok vezethetik az embert, midőn a különböző vallások közül egyet választ, vagy midőn valamennyit megveti ? Csak három szempontot gondolhatunk: a czélszerüséget, a külső (liturgikus) szépséget, és a hagyományos szokást, ha úgy 1 XIII. Leo pápának beszédei és levelei. Kiadja a Szent-István- Társulat. Budapest, 1891. 304. 1.
