Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
27 vége az lesz, hogy az, amit nagy hangon felsőbb kritikának neveznek, oda fog fejlődni, hogy kiki a maga tudományát, a maga előítélet sugallta véleményét fogja követni magyarázataiban: ebből aztán a Szentírás keresett értelme sem fog kiderülni, sőt a tudománynak sem lesz épen semmi haszna belőle, hanem tág tere nyílik majd a tévelynek, amely a sokféle és egymással ellenkező vélemények szükséges következése, amint ezt a nevezett új «tudomány» vezérlérfiai saját személyükben bizonyítják, és mert jó részüket teljesen átjárta a hamis bölcselet s a rationalismus szelleme, mihamar száműzni fognak a Szentírásból minden csodát, minden jövendölést, egyszóval mindent, ami a természet rendjét bármikép meghaladja. Küzdenünk kell második helyen azokkal, akik a természeti tudományokban való jártasságukkal visszaélve, s akik nyomról-nyomra vizsgálván a Szentírást, a szentkönyvek szerzői ellen az ily dolgok nem ismerését vetik föl s e miatt ócsárolják aztán a szentkönyveket. Az ily fajta gyanúsítások aztán azért rendkívül veszedelmesek, mert érzékileg észlelhető dolgokra vonatkoznak, s ha nyilvánosságra hozatnak, különösen, ha a tanuló ifjúság közt terjesztetnek s ez az isteni kinyilatkoztatás iránt való tiszteletét annak egyik-másik része iránt elvesztette, mihamar elvesztheti az egészben való hitét is. Mert tisztán áll, hogy a természettudományok, amily alkalmasak a Teremtő dicsőségének a teremtett dolgokon észlelhető ismertetésére, ha okszerűen taníttatnak: ép oly könnyű szerrel használhatók fel a józan bölcselet elveinek kiforgatására, ha gonosz szándékkal oltatnak be az ifjak leikébe. Ez okból a Szentírás tanítóinak nagy segítségükre lehet a természettudományokban való jártasságuk, hogy így a Szentírás ellen támasztott efféle fogárdos kérdéseket felfedezve könnyebben megcáfolhassák. Mert a hittudós s a természettudós közt igaz ellentét nem is támadhat, ha mindegyik a maga tudománya határai közt mozog, szent Ágoston intelme szerint egykép óvakodva, nehogy hiú és ismeretlen dolgot tartsanak ismert és való igaznak.1 Ha pedig mégis ellentmondás támadna köztük, 1 In Gen. op. imp. IX. 30.
