Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Babik József: Szent. Szentség

329

eltérések, bízvást mondhatjuk, hogy a szóösszetétel bir a leg- ingadozóbb alappal. Lehetett hallani felszólalásokat könyvekben és hírlapok hasábjain, hogy talán túlságba is megyünk a szók összeírásánál, deciméternyi hosszúságú szók tűnnek szemünk elé. Részemről elismerem e felszólalások jogosultságát és helyességét. Vegyük kezünkbe a zsinórmértéket s alkalmazzuk ezt az összetett szókra.

A nyelvtan megállapított s általánosan elfogadott szabálya szerint, ha két vagy több szó úgy olvad össze, hogy új fogalmat jelentenek, összetett szó származik, az összetétel pedig egybeirás által jelölendő meg. Hosszas vizsgálataim után arról győződtem meg, hogy a minden kétséget kizáró összetételeket (pl. főnév főnévvel) figyelmen kívül hagyva az egybeirásra a kővetkező két szabály tekinthető irányadónak:

1., Összeírunk két szót, ha értelemmódosulás jön létre. Például kis pap különválasztva írandó, ha alacsony termetű papról van szó, ellenben összeírjuk a két szót, ha klerikust, papnövendéket akarunk értetni.

2. Helye van az összeírásnak akkor, ha bárminemű kihagyás történik az előtagnál. írom például: második osztály, az ik kihagyása esetén ez a helyes: másodosztály. Harmadáéi, negyedízben, ezredév, ehhez hasonló példák. Épp ilyenek tűz(et) szentelés, búzaszentelés, templom szentelés, stb., hol a tárgyrag el- . marad.

E szabályokat szem előtt tartva nem tartom helyesnek azon eljárást, mely szerint némelyek így írnak szentmise, szentbeszéd stb. Tudom, hogy hivatkoznak a szentirás, szentszék' s több ilyes kifejezésekre, melyeket azonban én néhány sör-’ ral alább majd alaposan kimagyarázok. Addig is tegyünk próbát! Az összetett szó új fogalmat jelentvén, nagyon természetesen alkalmasnak kell lennie a továbbképzésre. Igazolja meg- * felelő példa ez állításomat: Meddig, hány évig s hol kis- paposkodtál ? Azt hiszem gáncs nem férhet e szóhoz. De vajjoh kérdezzük-e egymástól: Mikor szentmiséztél ma? Melyik templomban fogsz ma szentmisézni ? Bizonynyal nagyot héznénk arra a paptársunkra, aki ily furcsa módon kérdezne bennünket ... No meg aztán akkor, ha ez összeírás helyes, írjunk ám