Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
P. Seb: Buddha csodái
285 nek Jézus csodái. Ezeknek jellemvonása az egyszerű fönség, nyugalom; czéljuk nem az, hogy a tömeg bámulja Krisztust és ö ily módon dicsőségre tegyen szert, hanem csakis az, hogy mindenki lássa, mikép Jézus a Messiás, hogy az ö tanítása — mely nem állítja oda a lemondást, a megsemmisülést mint célt — igaz. A buddhismusban látjuk az ész helyett a fantáziát, az erkörlcsösség helyett a büszkeséget, Isten helyett a magát istenítő embert, az örök élet helyett a megsemmisülést. A kereszténység ellenben jogaiba igtatja úgy az észt, mint a szivet és a képzeletet; terjeszti az erkölcsösséget mint eszközt az üdvözülésre, hirdeti a józan, a gyáva meghunyász- kodástól idegen alázatosságot, serkent a szenvedések nyugodt elviselésére és jutalmul Ígéri az örök életet. Itt tehát az észszerű, a Világalkotó akaratának megfelelő élet jutalma nem a megsemmisülés, sem az Isten lényegébe való beleolvadás, hanem a személyes boldog élet; a bűn következménye pedig nem a lélekvándorlás, hanem egy boldogtalan öntudatos lét, rettenetes psychikai dissonantiákkal. Ilyen a buddhismus, ilyen a kereszténység !,... Győr. P, Seb.
