Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

P. Seb: Buddha csodái

280

tartottak. Szakálluk és hajuk 7 nap hosszúságával birt, viseletűk oly szerény volt, akár csak százéves szerzetesek lettek volna. Ezekkel Cakja-Muni a küzdőtérre ment, ott elmélkedésbe mélyedt, erre eltűnt a helyről, ahol ült, nyugat felé fölemelkedett a magasba, ott majd állott, majd ment, majd ült, majd pedig lefeküdt. Még magasabbra emelkedve, különféle színű fénysugarak jöttek testéből, az alsó testből lángok törtek elő, a felsőből pedig hidegvizsugarak. Amit így nyugaton tett, ugyanezt ismételte a többi 3 világtájban is és végre visszatért helyére. Ezután oly gondolata támadt Buddhának, mely rögtön ismeretes volt valamennyi lény előtt, az istenektől a hangyáig. Az istenek, köztük Cakra, Brahma, több százezer mennyei lénynyel leszállottak, hogy hódoljanak Cakja-Muninak, háromszor körülmentek és lábait fejükkel érintették. Erre bekövetkezett az utolsó és legnagyobb csoda. Két jelenlevő király egy lótuszt teremtett, melynek 1000 levele volt, oly nagysággal, mint egy kocsikerék, egészen aranyból, szára pedig gyémántból és ezt Cakja-Muninak átadták hódolatok jeléül. Cakja a lótusz közepére ült, keresztbe tett lábakkal és egyenes testtel, emlékezetét ismét lelke elé állítván. Ezen lótusz fölött egy másikat teremtett, melyen szinten ülni látták öt. Előtte és mögötte és körülötte egész sereg boldog Buddha jelent meg, kiket valamennyit ö teremtett és kik fölemelkedvén a nyolcadik égbe, egész gyülekezetét alkották a Buddháknak, kik közül egyesek jártak, mások álltak vagy ültek avagy feküdtek; egyesek fölemelkedtek a világosság régiójáig és ott csodás láng-, fény-, eső- és villámtüneményeket idéztek elő; egyesek kérdéseket tettek föl, mások ugyanezeket megválaszolták. Cakja egy pillanat alatt eltüntette ezeket az alakokat és ismét egyedül ült székén. A 6 brahman felszólíttatva, hogy ugyanezeket tegyék, nem is merték megpróbálni. Ezután hatalmas vihar keletkezett, mely elsodorta az épüleleket, melyekben a brahmanok tartózkodtak és ők maguk is villámlás és menydörgés közt szétüzettek. Minthogy a villám nem sújtotta le őket, ezért még tovább éltek és napjaikat befejezték a hideg vizek tavában. Ennek az egész színjátéknak az volt a célja, hogy kinyilváníttassék, mikép Cakja-Muni elérte a Buddha méltóságát. Csak az volt hátra,