Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
268 pápának azon szavaival akarjuk elődjeinek tanító nyilatkozatait összefoglalni, melyeket a házasságról írt. Arcanum divinae sapientiae consilium körlevelében mondott.» . . . Midőn tehát Krisztus a házasságot ily nagy és magas méltóságra emelte, az egész házassági törvényhozást s ítélkezést az egyházra bízta s ruházta. S az egyház e hatalmat a keresztények házasságára nézve minden időben s minkén helyen gyakorolta, még pedig oly módon, melyből kiviláglott, hogy a hatalom az ö sajátja, s nem az emberek átengedéséből szerezte ezt, hanem alapítójának akaratából Istentől nyerte . . . Minthogy a házasság önmagától, saját fogalmánál s természeténél fogva valami szent, azért következik ebből az is, hogy ne a fejedelmek parancsai, hanem az egyháznak isteni tekintélye által kormányoztassék, mert az egyháznak van meg egyedül a szent dolgok felett való tanítói hatalom. Azután megfontolandó még a szentségi méltóság, melynek következtében a keresztények házassága módfelett magasztos jelleget nyert. A szentségekről való határozást és rendelkezést pedig Krisztus akaratából egyedül az egyház végezheti és tartozik végezni el- annyira, hogy teljesen elgondolhatatlan valami ama hatalomnak csak legkisebb részéről is azt állítani, hogy az a világi hatalom kezelőit illeti. Végre nagy fontosságú és erejű bizonyítékot szolgáltat számunkra a történelem, mely világosan megoktat bennünket arról, hogy az egyház az említett törvényhozói és bírói hatalmat szabadon és szakadatlanul gyakorolta még oly időkben is, amelyekre nézve a fejedelmek beleegyezését vagy elnézését csak oktalanul lehetne elgondolni .... Valahányszor pedig a pápák a leghatalmasabb fejedelmekkel is szembeszálltak, akik fenyegetőzésekkel követelték házassági válások egyházi helybenhagyását, mindannyiszor nemcsak a vallás sértetlenségéért, hanem a nemzetek erkölcsiségeért harcolóknak tartandók. Azért csodálja az összes utókor a megtörhetetlen bátorság tanuj eleit, aminöket mutatott I. Miklós pápa Lothárral szemben : II. Orbán és II. Pas- kális I. Fülöp francia királylyal, III. Celesztin és III. Ince II. Fülöp francia királylyal; VII. Kelemen és III. Pál VIII. Henrik angol királylyal; végre az oly szent és rendíthetetlen pápa,
