Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
266 nyos feltételeket, melyek alatt érvényes szerződés létrejöhet, ugyanazon hatalomhoz tartozik a jog is ítélkezni, biróilag dönteni azon ügyekben, melyek a házassági kötelékre, a házasság érvényességére vagy érvénytelenségére vonatkoznak; úgyszintén azon ügyekben, melyek közvetetlenül előkészítésül szolgálnak a házasságra, mint az eljegyzés, vagy melyek közvetetlenül a kötelék érvényességéből folynak, ilyenek a gyermek törvényessége vagy bármily válási ügyek. A józan ész e következtetéseket az egyház csalhatatlan tanítói hatalmával is kimondotta, a trienti zsinaton,- szólván : «Ha valaki azt állítja, hogy a házassági ügyek nem tartoznak az egvházi bírák elé, ki legyen közösítv».1 Hogy ekánonban ki van mondva, miszerint minden házassági ügy az egyházi bírák elé, még pedig egyedül azok elé tartozik, azt VI. Pius authentikus értelmezéssel kifejtette a motto- lai püspökhöz írt brevé-jében. «Hitünk dogmája, így szól a pápa, hogy az a házasság, mely Krisztus eljövetele előtt nem volt semmi egyéb, csak feloldhatatlan szerződés, az Krisztus eljövetele után egyike lett az evangéliumi törvény hét szentségének Krisztus Urunktól alapítva . . . Innen van, hogy egyedül az egyháznak, kire a szentségekről való minden gondoskodás bízatott, van joga és hatalma e szerződésnek, mely szentségi méltóságra emeltetett, formáját megszabni, s ennélfogva a házasságok érvényessége vagy érvénytelensége fölött ítéletet hozni». Ezt most aztán VI. Pius az általunk imént idézett 12. trienti kánonnal bizonyítja, melyről azt tanítja, hogy annak szavai úgy értendők, miszerint az «minden házassági ügyet magában foglal s egyfelől, . . . s azok mindany- nyian egyedül az egyházi bírákhoz tartoznak». Továbbá ezt mondja: «E jog, még pedig a maga teljességében az egész katholikus világon egyedül az egyházban található fel». Azután az ez ellen vétőre szabott egyházi fenyítéket megemlítve, hivatkozik ismét a jelen 12. kánonra s ezt mondja: «Mindazok átok alá esnek, kik tagadják, hogy a házassági ügyek az 1 «Si quis dixerit, causas matrimoniales non spectare ad iudices ecclesissticos, anathema sit.» Sess. 24, can. 12.
