Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről

260

sára, hogy ezen összeköttetés, az együttélés nem házasság, hiszen eddig sem volt az valósággal, ezt természetesen bármely magán ember is nyíltan, bárhol is állíthatja; de az állami hatalom a magának vindikált jogáltalánosságánál fogva fel- bonthatónak mondja azon házasságot is, mely nem csak pol- gárilag, hanem az egyházi szabványok értelmében is érvényesen köttetett. Sőt, ahol a «kötelező» polgári házasság dívik, az állam a csupán egyházilag kötött házasságot már eleve, kezdettől fogva is semmisnek tartja (nem ismeri el házasságnak a házasság szentségét — (lásd itt a 7. sz.), mely semmisséghez még felbontó ítélet sem kell. Pedig az ilyen házasság Isten és a lelkiismeret előtt mégis csak érvényes s felbonthatatlan marad.

E két utóbbi esetben kimutatott eljárás világosan tünteti fel a polgári házassági intézkedés hitellenes voltát. Már pedig, aki a kath. egyház tagja akar maradni, a polgári intézkedésnek ezen eljárását nem szabad helyeselnie. A kath. egyház Krisztustól adott dogmaként tanítja a házasság felbonthatat- lanságát. A trienti egyetemes zsinat ezt tanítja: «Ha valaki mondja, hogy eretnekség miatt vagy bajos együttlakás vagy a hitvestárstól való szándékos távoliét miatt a házassági frigy felbontható — ki legyen közösítve».1 Továbbá ezt hirdeti: «Aki mondja, hogy az egyház téved, midőn tanította és tanítja hogy az evangéliumi és apostoli tanítás szerint egyik házastárs házasságtörése által a házassági frigy fel nem bontható, és hogy a kettő közöl egyik sem, még az ártatlan fél sem, ki házasságtörésre okot nem adott, új házasságot nem köthet, míg a másik házastárs él, és hogy az, ki a házasságtörö asszony elbocsátása után mással egybekel és az asszony, ki házasságtörö férjétől elválván, máshoz megy nőül, házasságtörést követ el, — ki legyen közösítve».1 2

1 «Si quis dixerit propter haeresim aut molestam cohabitationem aut affectatam absentiam a coniuge dissolvi posse matrimonii vinculum, anathema sit.» Sess. 24, can. 5.

2 «Si quis dixerit Ecclesiam errare, cum docuit et docet, iuxta evangelicam et apostolicam doctrinam, propter adulterium alterius con- iugUni matrimonii vinculum non posse dissolvo, et utrumque, vel etiam