Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
250 «Ezen ügyek — így szól VI. Pius a házassági ügyekről — nem más szempontból tartoznak egyedül az egyház ítélkezése alá, mint csak abból, minthogy a házassági szerződés valóban és tulajdonképen egyike az evangéliumi törvény hét szentségének, valamint e szentségi természet közös valamennyi házassági ügygyei, úgy mindeme ügyek is kizárólag az egyházi bírók elé tartoznak, minthogy ugyanazon természete van valamennyinek». (ad episc. Motulensem d. 16. Sept. 1788, apud Roskoványi, Matr. in Eccl. cath. tom. I. pag. 422.) IX. Pius, az 1852. szept. 27-iki allocutióban authentikus tanítói hatalmával (Palmieri, de Matrim. p. 80. ed. Rom. 1880.) a többek közt így szól: «A katholikusok közül senki előtt sem ismeretlen és nem is lehet ismeretlen dolog, hogy a házasság valóban és tulajdonképen egyike az evangéliumi törvény hét szentségének, Krisztustól alapítva .... és teljesen az Egyház hatalmához tartozik mindazokról intézkedni, amik e szentségre bármily módon vonatkozhatnak». XIII. Leó pápa szintén, mint az összes keresztények fö- pásztora és tanítója, a házasságról szólván, egyebek után ezt mondja : «A szentségekről való határozást és rendelkezést pedig Krisztus akaratából egyedül az Egyház végezheti és tartozik végezni elannyira, hogy teljesen elgondolhatatlan valami ama hatalomnak csak legkisebb részéről is azt állítani, hogy az a világi hatalom kezelőit illeti.»1 Ezek után katholikus ember előtt világosnak kell lennie, hogy a házasságra, mert szentség, az egyházéin kívül más határozatoknak befolyása következetlenség, csakis jogtalan s illetéktelen beavatkozás, mert a polgári hatalomnak a szentségekre nézve semmi joghatósága sincs. 1 «Igitur quum matrimonium sit sua vi, sua natura, sua sponte sacrum, consentaneum est, ut regatur et temperetur non principum imperio, sed divina auctoritate Ecclesiae, quae rerum sacrarum sola habet magisterium. Deinde consideranda Sacramenti dignitas est, cuius accessione matrimonia Christianorum evasere longe nobilissima. De sacramentis autem statuere et praecipere ita, ex voluntate Christi, sola potest et debet Ecclesia, ut absonum sit plane potestatis eius ml minimam partem ad gubernatores rei civilis velle esse translatam.» (Encycl. «Arcanum divinae Sapientiae» d. 10. Febr. 1880, ed. Friburg. pag. 23.).
