Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
245 zésben áll; Krisztus Urunk úgy alapította e szentséget, hogy lényegéhez tartozik annak ítélkező jellege; «est tribunal judiciale» — így hangzik az egyház ősi tanítása. A bünbánatot kiszolgáltató pap lényeges feladata is tehát bírói hivatalában (officium iudicis) áll. Ez egyhez képest többi hivatalai, u. i. a tanítói (officium doctoris) és orvosi (off. medici), a gyóntató járulékos feladatainak nevezhetők. Nem értjük ez alatt azt, mintha e feladatoknak csak kevéssel is csekélyebb fontosságot kellene tulajdonítanunk; csak azért neveztetnek így, mivel inkább a bírói feladat tökéletes megoldására segítenek; rendeltetésük : a bírói ítéletre, a feloldozásra való előkészítés. Ha már most valaki a méltatlannak megadja a feloldozást: gyóntatói állásának lényeges kötelezettsége ellen s ez által összes feladata ellen vétett. Valamint ugyanis a bírói tiszt végzésére szükséges, hogy a gyóntató az ítélkezés alá terjesztendő ügyet, azaz a lelkiismeret állapotát ismerje, s ez csak akkor történik, ha az egyes bűnök bevallása, meggyónása elöre- bocsáttatott: ép úgy szükséges a bírói feladat betöltésére az is, hogy csak az érdemesre mondja ki a gyóntató a felmentő ítéletet, a feloldozást; az érdemeden töl pedig azt megvonja. Ezért a gyóntatónak mint bírónak nemcsak a tényállást, a lelkiismeretet kell ismernie, s nemcsak ítéletet kell hoznia, hanem azt is meg kell tudnia, hogy érdemes-e a gyónó a felmentő ítélet-hozatalra, a feloldozásra, vagy nem. Ha a gyóntató e három functio mindegyikét elvégzi, csak akkor tett eleget feladatának, melyre mint bíró kötelezve van. IV. Mikor érdemeden tehát a gyónó a feloldozásra ? mikor hiányzik a kellő dispositio? Amit az erre adandó feleletben említhetünk, e kettőre vihető vissza: a bánat és erösfogadás minőségére. Ha e kettő olyan, milyennek Isten rendelése szerint lennie kell, akkor a dispositio a feloldozáshoz megvan. Világos azonban, hogy ha csak egy kellék is hiányzik, akkor kellő disposition^ sem lehet szó, maga a feloldozás is érvénytelen, azaz hatás nélkül lenne, sőt ha a gyónó e dispositio-hiánynak tudatával van, szentségtörést követ el. Az tehát kellő disposi- tioval határozottan nem bir, kinek természetfötötti bánata bűnei fölött nincs; vagy akinek nincs meg azon erős akarata,
