Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
240 mint hogy Isten müvei tőkéidének legyenek. Tökéletesek! de nem föltétlenül, mert absolut tökélyt maga az absolut lény sem létesíthet, különben önmagát kellene létesítenie, már pedig az azonosság egy magával a tökéletes egységgel, mint a józan ész tanítja. Hanem igenis tökéletes a teremtett világ a maga rendjében, amennyiben t. i. a világot a jelen világrendben tökéletesíteni lehetetlen! Tökéletes volt a világ a maga rendjében, midőn Isten kezéből kikerült s ha az eszes lény e tökéletességet beszennyezte, ez nem Istennek tudandó be. Az eszes lényt érdemszerzésre kell képesíteni, e képesítés nem lehet a bűn lehetőségének kizárásával. Ha már most az angyal és ember szabadakaratát épen ezen irányban gyakorolja, szabad-e ezért káromlás nélkül Istent tenni felelőssé. Nem! az emberi értelem ilyesmit meg nem emészthet. Et factum est vespere et mane, dies sextus. Nem tudom volt-e a Földön ezen kor elején valami katastropha, mely a vespere fogalomnak felelhetne meg. Nézetem szerint azonban, ha a teremtés tökéletes bevégzettsége joggal nevezhető reggaék, virradataak, akkor nem kevesebb joggal nevezhetjük ezen utolsó periodus elejét, mely még az állatvilágot sem látja tökéletesen kifejlesztve, e nap estszürkül elének. Ez utolsó reggelen felvirrad a földi élet tiszta hajnala. (2, 1.) Igitur perfecti sunt coeli et omnis ornatus eorum (2, 2.) Complevitque Deus die septimo opus suum quod fecerat. Ámbár az alexandriai és szamaritán szövegben ez utóbbi helyen hatodik napot olvasunk, talán mégsem tartjuk ok nélkül a héber és Vulgata szöveg kitételét eredetinek, annál kevésbbé mert a LXX és szamaritán szöveg a hatodik nap becsempészésével bizonyára csak egyes nehézségeket akart elkerülni. Mi azonban semmi nehézséget sem találunk e szavak értelmezésében; mert kétségkívül akkor van befejezve valamely mü, midőn mestere a munkával már felhagyott. Már pedig Isten a hatodik nap egész időközében működött, tehát csak a hetedik napon hagyott fel a teremtéssel. Nem hiányoztak azonban olyanok sem, kik a hetedik napra még egy kiegészítő müvet tesznek t. i. az asszony teremtését. (így maga sz. Tamás is). Mi azonban nem látjuk ily magyarázatnak elegendő okát, mert