Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
17 zódásukon kívül ugyanabban való nagy jártasságuk, s tudományos hírnevük dísze ily hivatalra méltó férfiakul kiválóan ajánl. És arról is bölcs előrelátással kell gondoskodni, hogy ezeknek aztán méltó utódjaik is támadjanak. E tekintetben ajánlatos, hogy ahol lehet, a jőreményü s tanulmányaikat jele- ! sül végzett növendékpapok közül egyik-másik teljesen a szentírási tanulmányokra térjen át, alkalmat adván nekik egy ; időre a bővebb tanulmányozásra. Az így kiszemelt, kiképzett Szentírás-tanítók pedig lássanak bizalommal hivatásuk kötelmeinek betöltéséhez s hogy ügyesen forgolódjanak s jó sikerét lássák, szívesen adunk némi bővebb magyarázattal járó útbaigazítást. Már a tanulás kezdetén legyen gondjuk rá, hogy a növendékek elméjét úgy alakítsák s szorgalmas igyekezettel oda fejleszszék, hogy itélötehetségiik alkalmassá váljék a Szentírás védelmére s a szent igék értelmének gyors felfogására. Ide tartozik az ú. n. bevezetés a szenlírási tudományokba, amelyből megtanulja a növendék, hogyan kell megvédelmeznie a Szentírás épségét s isteni tekintélyét, hogyan keresse, hogyan találhatja meg az írás helyes értelmét, hogyan cáfolhatja meg alaposan a fogas ellenvetéseket. Ha mindezt már kezdetben helyes beosztással, okszerüleg s megnyerő modorban a szent hittannal kapcsolatosan tárgyalták, alig lehet megmondani, mekkora hasznát veszik, mert a Szentírás későbbi összefüggő ismeretének ez az alapja, ez a világító fáklyája. Ezután aztán derekas igyekezettel lásson hozzá a Szent írás-tanító e tudományág leggyümölcsözőbb részének, a Szentírás értelmezésének míveléséhez, minek eredményekép hallgatói az isteni ige kincseit a hitbuzgóság és istenes élet gyarapítására ugyanazon- képen üdvösen fogják értékesítem. Tudjuk ugyan, hogy az is- > kólákban az egész Szentírást végig magyarázni, sem annak 1 roppant nagysága, sem a kiszabott idő rövidsége miatt nem l— lehet. Mindazonáltal, helyes és biztos rendszert követve a Szenlírás-magyarázat előadásában, a bölcs tanító könnyen elkerülheti azon hátrányokat, amik onnan származnak, hogy némelyek minden egyes könyvből amúgy nagyjából csak ízelítőt nyújtanak, mások meg némely könyv egyik-másik kisze2 * Hittudomány i Folyóirat • 1894.
