Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

232

Ipsa quoque immunis, rastroque intacta, nec ullis Saucia vomeribus per se dabat omnia tellus ;

Contentique cibis nullo cogente creatis,

Arbuteos foetus montanaque fraga legebant,

Cornaque, et in duris haerentia mora rubetis,

Et, quae deciderant patula Jovis arbore, glandes.

Ver erat aeternum ; placidique tepentibus auris Mulcebant Zephyri natos sine semine flores,

Mox etiam tellus fruges inarata ferebat:

Nec renovatus ager gravidis carebat aristis.

Flumina iam lactis, iam flumina nectaris ibant,

Viamque de viridi stillabant ilice mella . . .

(Metamorph.)

Az állatélet is fejlettségének tetőpontján volt. A most ismert fajokon kívül a geológia óriási kiveszett állatok vázait födözte fel, milyenek a pterodaktylusok, saurusok, mammuthok, masto- donok, labyrinthodonok. E szörnyeknek történelmi időben kellett létezniök, egyébként nehéz volna kimagyarázni a minden népnél feltalálható sárkányregéket, avagy a mammuth-agyaron látható rajzokat. Sok állatfaj kivesztét egy természeti katastrofa, pl. a vízözön okozhatta.

Amit eddig az ember teremtéséről általánosságban emitte ttünk, arra teljesebb világot vessen

b) A szent szöveg részletes magyarázata.

Huszonhatodik vers. Bt ait: Faciamus hominem. . . A szent szöveg az előbbi teremtési tényeket megelőzőleg Istent parancsoló hangon beszélteti: fiat, fiant, congregentur, germinet, producat, producant', míg az ember teremtése előtt mintegy tanácsot ül önmagával, mint afféle nagyobb fontosságú tény előtt. Hasonlóképen szól az asszony teremtésénél: faciamus ei adiu- torium. . . Nem ok nélkül vélték némelyek e szavakban a teremtendő ember méltóságát föllelni, (nisszai Gergely: De homin. opific., aranysz. sz. János: Homil. in Genes.). A többes számban, melyet Isten használ TConoarwjjisv (s mely a 2, 18.

alatt ismétlődik), talán nem ok nélkül vélék némely katholikus hittudósok a Szentháromság rejtett eszméjét csillogni, annál