Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
20H ■alkotott, melyek az érzékiségre s önzésre törekvő emberi természetnek voltak személyesítései; olyan isteneket alkottak, akiknek mindent tulajdoníthattak, olyanokat is, amiket a legelvete- medettebb embernek sem mertek volna tulajdonítani.1 És minél inkább emelkedett a népek műveltsége, a vallási eszmék tisztasága nem emelkedett, de még inkább fogyott. A józanabbul gondolkozók látván a vallási és erkölcsi eszmék zűrzavarát, igyekeztek jobb elveket hirdetni, de látták, hogy célt nem érnek. A bölcselők nagy része vagy kétkedett a vallási és erkölcsi elvek igazságában, vagy tagadta a világra gondot viselő lénynek létezését. Az emberi szív érezte a dolgok helytelen menetét s mindenütt nyilvánult amaz óhajtás, bár jönne valaki, aki megadná az emberi szívnek nyugalmát, aki oly elveket hirdetne, melyek az észnek és szívnek teljesen eleget tennének. És csakugyan, akkor, midőn a nézetek annyira össze voltak kuszáivá, hogy az emberi ész belölök ki nem szabadulhatott; akkor, midőn az emberek önzése a szer etetet a szívekből majdnem végkép száműzte: akkor jött a Megváltó s az istenségről ismét tökéletes fogalmat adott az észnek; az önzést és a szeretetet a legmagasztosabb módon egyeztette össze. Szóval adott olyan vallási és erkölcsi elveket, melyek az emberi észt és szívet a legnagyobb mértékben kielégítik, Olyan Megváltó jött, aki az ö határozott tanaival kielégítette az embert, kinek tehetségeit, hajlamait, vágyait egyedül ö ismerte teljesen. Ha látjuk, mint küzdött az emberiség létének kezdetétől fogva a vallási és erköl si elvekért; ha tapasztaljuk, mint nem juthatott sokszor a legöszintébb akarat sem az emberi szívet kielégítő elvek birtokába, igazat adunk Müller Miksa következő nyilatkozatának: «Minden nagy előny közt, melyet nekünk az idegen vallások tanulmányozása nvujt. bizonyára az a legnagyobb, hogy a magunkét annál többre becsüljük. Sohasem érezzük élénkebben hazánk előnyeit, mint mikor idegen országból jövünk haza: így van ez ami vallásunkkal is. Ha vizsgáljuk, mi szolgált és szolgál most is más népnél mint vallás , ha a legműveltebb népeknél, a görögöknél rómaiaknál, indusoknál, 1 V. ö. Aug., Do civit. Dei, 6 b. c. 5.
