Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése

- 200

Az emberek ezen ferde erkölcsi tulajdonságokat az isteneknek tulajdonították s aztán az új nemzedékkel azt tanultatták, mely természetesen az ilyen történetekben kedvét találta. Részegek vagyis olyanok, kiknek eszök már befolyásolva volt, voltak a tudósok, s mivel ilyenek voltak, csakis a hibás tant adták elő, de nem vizsgálták komolyan, észszerű-e az a tan, vagy nem ; előadtak sok mindent, de ezek alapos megvizsgálása nem jutott eszökbe. A grammatikusok szabályait nagyon tanulgatták, a költők verseit fáradságos módon sajátították el, de leikök rendeltetéséről, az erkölcsi rendet szabályozó elvekről nem gondolkodtak.

De mindig akadtak olyanok, akik eszöket követvén, kortársaik előítéleteivel szembeszálltak; megmondták nyíltan, miszerint az istenekben semmi bűn nem lehet. Ismeretes Socrates tana s az igazságért szenvedett halála; ismeretes Plato kifakadása a költők ellen. Ezt teszi Cicero is, ki midőn a különböző bölcsek nézeteit leirá, ezeket mondja: «Előadtam nem annyira a bölcselők ítéleteit, mint az eszelösködök álmait. Mert nem sokkal esztelenebbek ezeknél azok, melyek a költők szavaiban kellemességükkel ártottak: kik haragtól lángoló, kéjtől dühöngő isteneket mutattak be; és akik okozták, hogy azoknak harcait, összeütközéseit, versengéseit és sebeiket látjuk, továbbá lássuk az ö gyűlöletüket, egyenetlenségeiket, veszekedéseiket, sziiletésöket és halálukat, panaszaikat és jajveszékléseiket, minden mértéket meghaladó kéjélvezeteiket, házasságtöréseiket s összeköttetéseiket, az emberi nemmel levő* viszonyaikat, s lássuk azt, mint származnak emberek az istenektől.»1 A komolyan gondolkodók sohasem nevezték másnak, mint esztelenségnek, ha az istenek a természetes ember tökéletlenségeivel voltak felruházva, mi viszont a tömegnek tetszett. Az emberek nagy része mindig oly erkölcsi elveket akart, amelyek szenvedélyeinek szabad menetet engedtek s azért nem egy könnyen akarták elhagyni azon isteneket, kik épen a romlott emberi természetnek hízelegtek legjobban. Hogy az isteneket sok nép később nem igen sokba vette, az termé1 Cicero, De. nat. deor. 1. 1. c. 16. n. 42.