Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában

magyarázata körül, hogy az Egyház szava méltán ékesíti öt a legnagyobb tanító nevével. Ez időtől fogva a tizenegyedik századig bár a szentírási íudományok mívelésében nem is mutatkozik az a buzgó és sikeres versengés, mint azelőtt: mégsem hevert parlagon, mert kiváltkép a szerzetesrendek visel­ték gondját. Némelyek abban buzgólkodtak, hogy ami szépet és hasznost az ősök e tekintetben rájuk hagytak, azt kiválo­gatva, rendbe szedve s a saját szellemi termékeikkel bővítve közzétegyék, amit legföképen hispáliai Izidor, Béda, Alkuin követtek; mások a szent könyvek értelmét széljegyzetekkel (glossa) igyekeztek magyarázni, így Strabo, Valafrid és leydeni Anselm, ismét mások a Szentírás teljes és hibátlan szövegének új kiadása érdekében fáradoztak, mint damiani Péter és Lan- frank. A tizenkettedik században pedig a Szentírást jelképes beszéd alakjában sokan jó sikerrel magyarázták; e nemben valamennyit túlszárnyalja szent Bernát, kinek beszédei is majd­nem egészen a Szentírásból készültek. De új és örvendetes gyarapodásnak indultak a szentírási tudományok a scholastiku- sok rendszere által. Kik bár az ősi latin fordítás olvasási mód­ját igyekeztek tisztázni, mit az általuk készített bibliai javí­tások eléggé bizonyítanak, mégis sokkal több gondot és igyekezetei fordítottak a Szentírás magyarázatára, igéi értel­mezésére. Oly tömören és oly világosan határozták meg a Szentírás egyes szavainak különféle értelmét, minél jobban azelőtt senki, aminek értéke a hittani tudományokban elismert fontosságú ; megállapították az egyes könyvek részeit s a részek tartalmát; tisztázták az egyes szentkönyvek íróinak szándékát, s megmagyarázták a mondatoknak egymással való szükségszerű összefüggését; miből mindenki láthatja, hogy mekkora világosság áradt különösen a nehezebben érthető részekre. Ugyanezeknek a Szentírásban való nagy jártasságát s ebbeli ismereteik bősé­gét nagy mértékben igazolják hittudományi könyveik, nem­különben a Szenlírásra vonatkozó magyarázó könyveik (kom­mentárjaik), amely szakban szintén Aquinói szent Tamást illeti a dicsőség pálmája. Azután pedig, hogy elődünk, V. Kelemen pápa Rómában és más kiváló tudományegyetemeken tanítói székeket állított a keleti nyelvek oktatására, buzgó kutatás — 13 -

Next

/
Thumbnails
Contents