Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
akár azok, akik nem átallják azt nyíltan is megtámadni, akár mások, akik új, hamis és oktalan értelmet akarnak bele csempészni. Tudjuk jól, Tisztelendő testvérek, hogy tekintélyes számmal vannak kiváló tehetségű és mély tudású katholikus fér- fiaink, akik serény igyekezettel buzgólkodnak a Szentírás tekintélyének védelmezésében s abban, hogy a szent könyvek ismerete, értelmük helyes felfogása hovatovább gyarapodjék s terjedjen. Bár üdvös munkálkodásukat s ennek szép sikerét méltó dicsérettel magasztaljuk, mégsem tehetjük, hogy ugyan- ilv magasztos törekvésre ne sarkalljuk a többieket is. kilőnek szorgalma, tudása, buzgósága erre nézve biztos eredményt igér. Leghöbb óhajunk és buzgó kívánságunk, hogy a Szentírás bátor és kitartó védelmére keljenek minél többen, első sorban azok, kiket az isteni kegyelem papi méltóságra emelt, mert ezek szent kötelessége, hogy a Szentirást nap-nap után növekvő szorgalommal és igyekezettel olvassák, elméjükben forgassák s értelmét magyarázzák. A szent tudományoknak ezt az ágát pedig, a maga remek voltán s az Isten igéje iránti köteles tiszteleten kívül legföké- pen azért ajánljuk, mert számtalan haszna van a Szentlélek Tristen ama megdönthetetlen tanúságtétele szerint, hogy «az Istentől ihletett minden írás hasznos a tanításra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészülve minden jó cselekedetre.»1 Hogy pedig Isten ebből az okból szerzé a Szentírást, világosan bizonyítja Krisztus Urunk, aki csodákkal támogatva tekintélyét, ezzel hitet érdemelt s a hitben egyesítette a sokaságot,3 isteni küldetésének bizonyítása végett gyakran utalt a szentkönyvekre s alkalmilag azokra hivatkozva bizonyította, hogy öt Isten küldte s hogy ö maga is Isten; azokból merített példákat tanítványai oktatására, tanítása támogatásáia, s a Szentiratok bizonyságtételét hathatósan oltalmazván a rágalmazók ócsárlásai ellen, ugyanezekkel cáfolja a farizeusok és szaddu1 Tim. II. 3, 16-17. s Sz. Ágoston (de util. ered. XIV. 32.).
