Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

126

tek a hitvesi hűség megtartását rendeli, ugyanaz parancsolja, hogy én arról beszéljek.1 Vlinden beszédem nem egyéb, mint hogy tükröt tartok elétek. Nem a magam szavát hirdetem, hanem az Űr parancsából szólok: ha reám parancsol, én nem hallgathatok. Nem volna-e nekem könnyebb hallgatni s rólatok számot nem adni? De mivel egyszer e terhet magamra vettem, ezt vállaimról letenni nem lehet, sem nem szabad.1 2 *

Kíméletes gyöngédséggel viseltetik hallgatóinak szemérmessége iránt; így midőn a zsoltár e szavainak magyarázatához jutott: leányaik úyy vannak felékexítve, mint a templom. így szól: Sebesen surranjunk át e helyen s kíméljük meg a nők szemérmességét. Ismerjék el ök magok, hogy mit bírnak azon kincsben, amelyet megemlíteni nem merek.8

A tárgyalás során igen gyakran saját és hallgatóinak meghatottsága nem engedi, hogy beszédét befejezze, azért sokszor a legalkalmasabb helyen megszakítja azt, pl.: Kedves testvéreim, — így szól — ha e kérdést ma kellene megoldanom, akkor az kétségkívül terhetekre volna, miután ma maisokat beszéltem. Engedjétek meg tehát, hogy azt elhalaszszam : míg azonban a kérdést megoldanám, egyelőre azt mondom: Kérdezősködjetek békében, vitatkozás, szóváltás, civakodás és gyűlölködés nélkül, gondolkodjatok felőle magatok, kérdezzetek meg másokat is és mondjátok : e kérdést ma a mi püspökünk állította fel előttünk, és ha az Úr megengedi, egyszer meg is fogja oldani. Akár lesz azonban megoldva, akár nem, higyjé- tek el, hogy ami engem meghatott, azt előadtam, és én igen meg vagyok hatva.4 Máskor így .szól: Úgy vélem, hogy eleget beszéltem, és mégsem értem az evangéliumi szakasz végére. De ha a többit is meg akarnám magyarázni, akkor megterhelnélek titeket, és igen félek, hogy kiömlene az, mit eddigelé merítettünk: ezért szeretteim, elégedjetek be ennyivel. Hisz

1 Sermo 9.

2 Sermo 82.

5 Sermo 32.

4 Tract. 4. in Joann.