Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

- 97 —

most a kiszáradás következett; a koldus újjahegyéről lecseppenő víz után lehedzik ma. tegnap még ez a koldus esedezett az asztaláról lehullott kenyérmorzsákért.1 Boldog nemzet, melynek Istene az Űr. Boldog az ember, boldog a nemzet, mely Istent birja, mely Istené! Midőn valamely nagy és pompás birtok láttára ezt kérdezzük: kié e birtok ? azt felelik: Ezen szenátoré, ezen nagy emberé; akkor így szólunk: jaj de boldog eműer ez! És ha ezt kérdezzük : kié az Isten ? azt a feleletet halljuk : van egy boldog nemzet, mely az Istent magáé, nak vallja, mert Írva van: Az Úr az ö Istene.1 2 Itt, az anyától szülött e napot az évszázadoknak ajánlotta, ki az Atyától születve, az évszázadokat alkotta. Ez a születés anya nélkül történt, amaz nem kívánt embert atyául. Végül Krisztust atya és anya szülte s mégis atya és anya nélkül; atyától Isten, anyától ember, anya nélkül Isten, atya nélkül ember. Ki beszéli el nekünk az ö születését? Amaz idő nélkül, emez férfiú ereje nélkül: amaz kezdet nélkül, emez példa nélkül; amaz olyan minő soha sem volt, és emez olyan minő sem azelőtt, sem azután nem volt; amaz, melynek nincs vége, emez, melynek ott volt kezdete, ahol a vége. Méltán jövendölték azért a próféták, hogy születnie kell, az egek pedig valamint az angyalok is, hogy született. Jászolban feküdt az, ki a világot kezeiben tartja, és az Ige kisded vala. Kit az egek befogadni nem képesek, azt egy asszony méhében hordozta. Ez uralkodott a mi királyunkon ; ez hordozta azt, akiben vagyunk; ez szoptatta a mi kenyerünket! óh nyilvánvaló gyengeség és csodás alázatosság, amely alatt az egész istenség rejtezett! Az anya, kinek alattvalója volt a gyermekség, az kormányozta a mindenhatóságot és az táplálta az igazságban azt, kinek emlőjét szopta.3 Az egyház Isten által hirdetett s ajánlott két életet ismer, melyeknek egyike a hitben, másika a jelenlétben van : egyike e földi vándorlásban, másika az örök hazában ; egyike a munkában, másika a pihenésben;

1 Sermo 25, 6.

2 Enarr. in Psal. 32.

3 Sermo 184.

<Hittudományi Folyóirat» 1893.

7