Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Kiss János: Nehány szó az intentiók kezeléséről

épen nem szerencsés. Ugyanis dacára ismételt ízben eszközölt felhívásomnak, kérésemnek, csak nagyon kevés intézetből érkezett hozzám értesítés. Az ügy érdekében legyen szabad ezúttal újból kérnem a tisztelt kartársakat, szíveskedjenek minél hüebb és teljesebb kézben megismertetni a hittani intézetnek, melyben működnek, állapotát, a tanárok és a hallgatók működését, az előadott tárgyakat, a használt könyveket, a tantervet, a használt módszert, a hiányokat s ezek orvoslásának lehető módját.

Ami már most azt a második célt illeti, hogy életjelt adjunk magunkról a világ előtt, azt sokkal jobban el lehet érni külön füzetben megjelenő értesítő által. Az ily értesítő néhány száz példányban nem kerül sokba, s költségét minden, még oly szegény papnevelőben is megtalálja. Meg lehetne küldeni az összes egyházmegyei papoknak, minden rokonintézetnek, minden főiskolának s a lapoknak. Ez utóbbiak rendesen nagy érdeklődéssel veszik a középiskolai értesítőket, mennyivel inkább érdeklődnének oly füzet tartalma iránt, mely kiváló fontossága mellett mintha bizonyos fátyollal lett volna eddig eltakarva a nagy világ előtt. Igaz, tényleg nem volt eltakarva, mert a hittani iskolák a világ előtt nyílt intézetek, de sokak előtt elrejtetteknek látszanak, mert részletes értesítés a bennök végbemenő papképzés- és nevelésről sehol sem olvasható. Ezek a szempontok javalni látszanak ily értésükét.

Kérek még minél több hozzászólást. Hányjuk-vessük meg a dolgokat, ügyeink intézői majd valósítják, amit leghelyesebbnek gondolnak.

Dr. Kiss János.

NÉHÁNY SZÓ AZ INTENTION KEZELÉSÉRŐL.

A felvett tárgy nem szorosan vett hittudományi, azért tulajdonképen nem is tartozik e folyóiratba, s hogy mégis szólni kívánok róla, annak két oka van. Egyik az, hogy úgy ezt a folyóiratot, mint a Bölcseleti Folyóirat címüt, intentiók végzése fejében is adom papi megrendelőimnek; a másik okot a trienti