Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
97 hasem hasonlítja magát velük össze. Amily képtelenség volná az, hogy értelmes ember a maga egyéniségét tagadja, a saját személyazonosságál kétségbe vonja, midőn azzal gondolatainak, emlékezetének folytonosságánál fogva legbensöbb meggyőződéssel úgy is tisztában van. épen olyan lehetetlenség, hogy a katholikus egyház kételkedjék abban, hogy ö Krisztus egyháza, a Krisztus által alapított egyedüli igaz egyház. Ez a hitbőli bizonyosság érzete, a hit isteni erényének jutalma, amely áthatja mindazt, ami katholikus; innen van, hogy amíg a visszatérések más felekezetekböl a katholikus egyház kebelébe olyan gyakoriak és sokszor nagy áldozatok és fontos személyes érdekek feláldozásával történnek, addig a katholikusok ritkán válnak meg egyházuktól és akkor is nem meggyőződésből, hanem egyéb okok behatása alatt: kényszerből, tudatlanságból, világi vagy anyagi érdekből. A katholikus áttértek jobbára a más felekezetek legelöbbkelö. legvallásosabb tagjai sorából valók és legbuzgóbb katholikusokká válnak; azok ellenben, akik elhagyják a katholikus vallást, rendesen olyanok, akik előbb sem teljesítették vallásos kötelességüket és akikre az a felekezet sem lehet büszke, amely kebelébe fogadta. Akit észbeli nehézségek vagy egyéb okok vittek a katholikus egyház megtagadására, a tapasztalás szerint egész hitetlen lett, semmiféle vallás iránt sem viseltetik tisztelettel; a pápával és a római katholikus egyházzal a kereszténységen is túladott. A dolgok logikai rendje szerint Krisztus egyházának csak a judaismussal és a pogánysággal kell, mint tőle minden tekintetben független és ellenséges elemmel számolnia, mert a szakadárok és az eretnekek jog szerint hatalma alá tartoznának ; miért is az egyház őket lázadó vagy tévedő gyermekeinek tekinti. Más viszony van közte és a zsidók között; ezek sohasem tartoztak hozzá, nem voltak gyermekei, hanem nyílt ellenségei, akiktől azonban nem lehet megtagadni a méltóság bizonyos nemét, amelyet származásuk és egykori hivatásuk az ü-szövetségben számukra biztosít. Sz. Pál a rómaiakhoz írt levelében az evangéliumi álláspontról ellenségeknek mondja * Hittudományi Folyóirat» 1898.
