Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
95 Elmondottuk miben hasonlít e két vallás egymáshoz; most az a kérdés, hogy miben ütnek el egymástól. Az Ó-szövetség létjogosultsága .a Messiás eljövetelével illetve egyházának elterjedésével megszűnt. A judaizmus, egykor Istentől rendelve és nagy célok szolgálatába híva, most bukott angyalhoz hasonlít, aki bukása mellett is viseli nyomát egykori nagyságának,, magas rendeltetésének. Milyen gyöngéden emlékezik meg róla sz. Pál, midőn a rómaiakhoz írt levelében elnevezi «szent zsengének» «szent gyökérnek» «az olajfa természetes ágának,, melyet a hitetlenség letört,» jelezve, hogy e nép még a jövőben sincs kizárva Isten irgalmatlanságából, mert feltételezi az ö «teljességüket», «feléledésüket a halálból» és hogy «az egész. Izrael üdvözöl.»1 A zsidó nép fennállása, arra való tekintettel, hogy az a világ minden részében, minden századon át, a legnagyobb szerencsétlenségek és üldöztetések közepeit is fentartotta valláséinak és fajának minden jellemző és minden mástól elstö sajáfságait a világ legnagyobb csodáinak egyike. E nép minden időkre szóló hatalmas bizonyíiéka a felsőbb világrendnek, az isteni kinyilatkoztatásnak, a Szentirás hitelességének, a zsidó nép történetére vonatkozólag s következésképen mindarra nézve, amiről bennünket értesít. A zsidóság csodás élő bizonyíték, amelyhez fogható a világon csak egy van, az, amelyet a kereszténység nyújt, a római egyház történeti folytonosságában, különösen sz. Péter római püspökségének a pápák szakadatlan sorában való fennállásában. Római katholikusok, valamint zsidók a világ minden részében találhatók; de míg a római egyház örvendező anyja híveinek és «örökül a világot bírja»,.egy papság, egy legfőbb, pásztor jogara alatt egy családot képezve, addig az egykor kegyelt zsinagóga Üdvözítőnk felfeszítése következtében és hitetlensége miatt Jeruzsálem elpusztulása óta, a próféták jóslata szerint özvegy, magtalan, elhagyóit, gyermekei’árvákká, szám- kivetettekké lőnek, király, vezér, próféta, főpap, papság és áldozat híjján ; szétszórattak a föld nemzetségei közé, a szó. teljes értelmében. 1 Rom. 11, 16—2-t.; 11. 12, 15, 25-32.
