Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Székely István: Irásbeli dolgozatok a theologián
783 Cui bono? Mi lenne a kézzelfogható haszna ez értesítőknek? Tudom én, hogy sokat lehetne összehordani azokról a hasznokról, melyek az értesítők egybevetéséből, összehasonlításából, statisztikájából a theologiai tanügy érdekeire háram- lanának; de tessék elhinni, rám e szóhalmaz már a priori azt a benyomást teszi, hogy igazán nem egyéb szóhalmaznál, igazi belső érték nélkül szűkölködő szóhalmaznál. Minek az ily külön értesítő, mikor itt van a Hittudományi Folyóirat az ö «Hittud. mozgalmak, vegyesek» című rovatával, amely, amint eddig is figyelemmel kísérte az egyes theelogiai tanintézeteknek működését, tantervét, kézikönyveit, úgy a jövőben is hivatva van arra, hogy az egyes hittani főiskolák belső életének hű képét adja. Ugyanazok, akik a t. szerkesztő úr által kontemplált nyilvános értesítőket olvasnák érdeklődéssel, egészen ugyanazok meg fogják azok adatait lelni e folyóirat hasábjain is és azokból maguknak okulást fognak meríthetni. Persze, jó lenne ezen, az egyes hittani intézetekben divá tantervek, rendszer slb. közlésében bizonyos rendszert megállapítani, úgy hogy akár betűrendben, akár az érseki metropolisok szerint való felosztásban egymás után következnének a Hittud. Folyóirat füzeteiben az egyes papnevelő intézetek statisztikus kimutatásával. A t. szerkesztőnek minden bizonynyal vannak összeköttetései ez intézetek egyik-másik elöljárójával, tanárával, s ha nem lennének is, egy egyszerű felszólítására bármelyik elöljáró igen szívesen fogna neki szolgálni a szükséges adatokkal. így a cél, amely a kérdést feltevő t. szerkesztő előtt lebeg, ép úgy el lesz érve, mint az általa kontemplált külön értesítők által, amelyeknek még kiállítási költségeit is megérezné egyik-másik kevésbbé dotált szeminárium. Ezekben voltam bátor az én szerény észrevételeimet megtenni a felvetett két kérdésre; s csak azt jegyzem még meg, hogy e szubjektív véleményem semmikép nem akar irányadó lenni mások számára, s hogy senki oly szívesen meg nem hallgatja e tárgyban másoknak jó érvekkel felvértezett véleményét, mint épen én magam.
