Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Székely István: Irásbeli dolgozatok a theologián
ÍRÁSBELI DOLGOZATOK A THEOLOGIÁN. A (.'.Hittudományi Folyóirat» f. évi szeptemberi (III.) füzetében felvetette a kérdést: «hogy a szemináriumi és hittudomány- kari előadásoknak nagyobb eredménye legyen, nem volna-e tanácsos jelentős szerepet juttatni a papjelöltek írásbeli dolgozatainak; — és ha igen, mely tárgyakból és mily alakban?» E kérdésről akarom szerény véleményemet az alábbiakban előadni. Mindjárt kezdetben kijelentem, hogy az írásbeli dolgozatoknak a theologian barátja vagyok; s azt hiszem, hogy akik a dologról komolyan gondolkodtak, vagy e téren tapasztalással bírnak, egyetértenek velem. Aki a paedagogiával akár elméletileg, akár gyakorlatilag foglalkozott, tudja, hogy a szellemi tevékenység felébresztésére, fejlesztésére s az ismereteknek az emlékezetbe való bevésésére nem elég a puszta befogadó, receptív működés, hanem olcvetetlenül szükség van reflexiv és productiv működésre is. Más szóval, nem elég tanulni, a szellem tárházát megtölteni; hanem ezenfelül szükséges az ismeretek halmazát rendezni, feldolgozni, azokat összehasonlítani, egészíteni, viszonyaikat felfedezni és következményeiket levonni. Ezt kétségen kívül végre lehet hajtani elmélkedés, eszmecserék. vitatkozások által is, de legtökéletesebben az írásbeli dolgozás útján. A puszta elmélkedés vagy eszmecsere ritkán hatol be a dologba teljesen; nincs, ami az értelmet kényszerítené, hogy minden fogalmat, elvet és következtetést, szóval a dolognak minden oldalát alaposan fontolóra vegye. Az összehasonlítás, mely csak emlékezetre támaszkodik, sohasem oly teljes, mint az, melyet írásbeli jegyzetek támogatnak. Az ismeretek c-haosában eligazodni, áttekintést nyerni legjobban lehet az írásbeli feldolgozás folyamában. Különösen áll ez azokra, kik még a szellemi munkálkodásban elég jártassággal, vagy valamely téren elegendő szakismerettel nem bírnak. Igen jó eszköze a reflexiónak a vitatkozás is. azt elismerjük. De ha azt akarjuk, hogy ez meddő szóharccá, syllogis-
