Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
754 ség egysége; Isten, a legtöbb lény, csak egy s ezen egységet alapjában a későbbi vallás sem volt képes egészen elhagyni. Azon énekekben, melyeket a főbb istenek tiszteletére szántak, azon istent, akit tisztelni akartak, mindig mint egyediilit, mint a legfőbbet szólították meg; mindig annak nevezték, akitől minden származott. így pl. Ptaht így dicsérik egyik énekben: «Üdvözlégy nagy Isten, ki alakját elrejti . . . . Ó Isten, te vagy a világ építője, te atya nélkül saját léted által lettél; te anya nélkül . . . lettél .... Dicsérjük az Istent . . ., ki az isteneket és az embereket s azok minden nemzetségét létrehozta».1 II. Ramses Amonhoz így imádkozott: «Ki vagy te, ó atyám, Amon ? Vájjon megfeledkezik-e az atya fiáról? Biztosan rossz sors vár arra, ki akaratodnak ellene szegül; de áldott, aki téged ismer ; mert minden cselekedeted szeretettel teljes szívedből jő. Kérlek téged, atyám Amon! Tekints reám az előttem ismeretlen népek között».2 Amint látjuk, az egiptomiaknak az istenségről már 1500— 1800 évvel Kr. e. igen jó fogalmaik lehettek s a vallás már akkor az egész társadalmi életet áthatotta. Hogy mit tartottak azon viszonyról, mely az istenség s az ember közt van, az már az említettekből kivehető. Az ember tartozik az istenség akaratának engedelmeskedni, mert mint II. Ramses Amonhoz imádkozva mondja, biztosan rossz sors vár azokra, akik Amon akaratának ellene szegülnek. Öt imádták, ö tőle vártak minden jót. Áldozatokat, úgy látszik. már a legrégibb időkben mutattak be és pedig áldozatuk az ős időkben nagyon is kifejezte azt, hogy mit kell az áldozatnak jelölni, mert nem állatokat, de embereket áldoztak föl. Hogy kezdetben embereket áldoztak, az kitűnik azon pecsétből, melyet az áldozatra kijelölt barom szarvára tettek. E pecsét egy térdeplő férfit ábrázol, kinek kezei hátra vannak kötve, ö maga egy ágashoz erősítve s a kés nyakának van irányítva. Ezzel ki volt fejezve az, hogy az áldozatra szánt barom az embert helyettesíti, ki az istenséggel szemben tehetetlen rabszolga, s megérdemli, hogy nyakát a kés elmesse. 1 Pesch, Gottesbegriff, Heft 32. S. 125. 126. 2 Ugyanaz.
