Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése

tóttá. Nemcsak a vallásos tartalmú iratok beszélnek az istenségről. de még a mathematikai és gyógyászati értekezésekben is imák vannak közbeszöve. Mivel az egiptomiak ős vallására nézve napról-napra több emléket fedeznek föl s az emlékeket a kedvező talaj számunkra olvasható állapotban tartotta fönr remélhetjük, miszerint az egiptomiak vallásáról nemcsak a sötétség fog eltűnni, de a homály is el fog enyészni s ezen vallást az ö maga eredetiségében s fejlődéseiben tisztán láthatni fogjuk. A mostanáig ismert emlékek közt talán legrégibb a papvrus-tekercs, mely Mózes előtt több századdal írathatott. Daczára eme régi korának mégsem eredeti ezen munka, de egy sokkal régibb munkának a másolata. Ezen a papyrus- tekercsen sok a bibliai bölcs mondásokhoz hasonló mondás van. így pl. «Szereti Isten az engedelmességet, az engedetlenséget gyűlölj ..Isten». «A jó fiú Istennek ajándéka». Az istenség jelölésére az egészben csak Osiris neve fordul elő. de a szerző az Osiris-féle mondát már ismerte. Ezen papyrus-tekercsen kívül az egiptomiak vallását legjobban ismerhetjük meg a halottak könyvéből. Világos, hogy ezen emlékek biztos olvasása igen nehéz munka s nagyon is érthető, ha a tudósok csak igen lassan képesek ezeket kibetüzni és ha ki is betűzik, s elolvassák, azoknak valódi értelmét megállapítani még mindig igen nagy munka. Ezen emlékek ugyanis, mint a keleti népeknél általában szokás, képletes beszédekkel telvék és lehetséges, hogy a nekünk köznapiasnak látszó képletes beszédben mély igazságok vannak letéve, amint azt a Szentírásban is több helyen találjuk s melyben több hasonlatnak valódi jelentését ma sem tudjuk. Erről soha sem szabad megfeledkeznie annak, ki a keleti népek Írott emlékeit vizsgálja. így a halottak könyve e szavakkal kezdődik: «0 amentii bika, örökkévaló király.» Ha meggondoljuk, hogy a bika, az ö ereje s termékenyítő képessége miatt az istenségnek általán használt neve, a halottak neve ezen szép, mély jelentőségű szavakkal kezdődik: «0 amentii (mennyországbeli) hatalmas, teremtő Isten, örökkévaló király.» Ez a király a «nagy istenek feje» (c. 1.); «a teremtő, ki magát létrehozta» (c. 15.); «ö na gyobb, mint az istenek, kiket az istenek teremtöje terem-