Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
P. Seb.: Az eretnekek csodái
nyújtá és a fehér bort majd vörös, majd viola és kék színűnek mutatta, úgy hogy azok, kiket rá akart szedni, azt hirdették, hogy valami mennyei segítség folytán a bor vérré vált. Noha Márk titokban tartá az ö mesterfogásait, azok mégis nyilvánosságra jutottak; a borba t. i. egy idegen anyagot tett mely annak a különböző színeket kölcsönözte, és addig mormogta a szent szavakat, míg ama idegen anyag felolvadt és a bor színét megváltoztatta. A hamis elragadtatás (extasis) fökép a montanistáknál fordult elő. Ezek az eretnekek eleinte oly ártatlan színben tudták magukat feltüntetni, hogy a pápa jóindulattal viseltetett irányukban, de midőn a való tényállást megtudta, kárhoztatta tanításukat. Mindazáltal Tertullian, akik közéjük állt, megmaradt az ö tévelyükben, melybe vélt lelki adományaik által félrevezetve sodortatott. «Mi, akik elismerjük a lelki kegyelmeket — úgymond (De anima cap. IX.), — érdemesekké lettünk a jövendölést János után elnyerni: Él közöttünk egy nővér, ki birtokában van a kinyilatkoztatások kegyelmének. A kijelentéseket elragadtatásban kapja a templomban, a vasárnapi ünnepélyes istentisztelet alatt. Társalog az angyalokkal, sőt néha magával az Úrral; titokzatos dolgokat lát és hall; egyes személyek szívében olvas és akik kívánják, azoknak orvosságokat jelöl ki stb. «Egyebek közt — monda ez az asszony — megmutattatott nekem a lélek kedves módon és mégis szellemnek mutatkozott, nem mintha valami üres dolog volna, sőt inkább megfoghatónak is látszott, azonban gyöngédnek, fénylőnek, aetherszerü szintinek látszott és az ember alakját hűen visszaadta.» Ezen vision alapszik Tertullian tévedése a lélek anyagi természetéről. Tertullian sokszor beszél az elragadtatásról. Pl. azt mondja : «Rájött (Ádámra) az elragadtatás, a szentlélek ereje, melyből a jövendölések származnak». (De anima e. 11.) «Az extasis az érzékek elragadtatása, hasonlóan az őrültséghez» (c. XLV.). E fejtegetéseknél Tertullian szemei előtt a karthagói prófétaasszony lebegett és ezekből megtudjuk, hogy Montanus eme prófétanöi az «extasis» pillanatában magukon kívül voltak és balgaságokat beszéltek. 46 cHittudományi Folyóirat» 1893.
