Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

715

dőljük, hogy manapság egyik fordulat ideje a másikét 365-ször múlja felül. A Föld forgásának gyorsulását még a legkisebb mérvben sem vették észre a csillagászok. Pedig, ha e gyorsulás tényleg léteznék, a müóra fölfedezése óta már régen reájöhettünk volna legalább némi eltérésre. Hogy is röpíthette volna ki magából e lassú forgású gömb a Holdat? Tagadhatatlan az is, hogy az ásatag Ssnövényzet nem annyira elütő jellegű a maitól, hogy míg ez a nap és éj rendes egymásutánját követeli és ez egymásután nélkül, vagy a nappali vagy az éjjeli anyagcsere elmar adtával tönkre menne, addig amaz majd egy egész korszak nappalát, majd ismét egy egész korszak éjjelét kívánta volna. A növényzet a nappal és éjjel egymásutánját épen úgy megköveteli, mint az állat, avagy épen a munkás ember.

A tudomány magasabb, fejlettebb álláspontján vita tárgya, már nem lehet a kérdés, vájjon az égitestek szellem által éltetett lények-e, vagy sem? Igenlőleg válaszoltak erre egykoron Philo és utána Origenes (TTspí áp/íív) sőt némileg alexandriai Kelemen is. Philo pl. így ír az ember előtti teremtményekről szóltában: obvoi Ss tívs; av sisv őzi uA Xoyr/.ai ttsíoa ^Oosi; aí [i.sv Kffwp.aTOi y.vj. vorjTal at oűx. avsu cwaá.Ttov, ótsoíou; cruußsß- ry.z'/ sivat too; ásTspa;. Az égitesteket szellemmel, elmével, következőleg élettel is ruházták fel az antik ó-kor legnagyobb bölcselői, mint Plato, Thales Pythagoras, a stoikusok stb. . . . Nem is csoda, ha a polytheista, vagy természetimádó bölcsészet ilyesmire téved. Az első keresztény bölcsészek pedig természetesen csak a régi bölcselet romjain kezdtek építeni s ha itt-ott még egy-egy régi fal felmeredezett is belőle, ez már nem állta ki az előrehaladt idők ostromát. Hiszen már a sz. atyák is keményen küzdenek a pogány bölcsészetböl fennmaradt ezen tétel ellen: így sz. Özséb, sz. Vazul, aranysz. sz. János, Dionysius, damaskusi sz. János stb . . . Voltak ismét, kik az égitestekben szellemeket képzeltek, melyek az illető égitesteknek szekereit hajtották. Ez is csak holmi Helios és Phaeton, Phoebus és Aurora-féle pogány mondáknak a philo- sophiába való belopódzása folytán történhetett.

Csodálatos, mily nehezen küszöböltettek ki a természet-