Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
705 lőtt fel stb.). Már pedig a szöveg ellenkezőt mond. tehát ellenkezőt értünk. Hogy is fogadhatnók el a nedvesség nélkül való, tehát csodás tenyészetet? Hiszen az imént döntöttük meg a csoda lehetőségét a teremtés menetében, ha arra szükségünk, mint pl. itt is, egyáltalán nincs! Ha nem csalódom, egyetlen egy codex létezik, mely a 6. verset tagadólag fordítja; ezzel mi szembesíthetünk minden eredeti szöveget és minden fordítást, anélkül, hogy további cáfolattal kellene ellene föllépnünk. A következő (1. fej. 12. v.) «Et vidit Deus, quod esset bonum» szavaknak a Szentíráshoz méltó fejtegetésébe bocsátkozni nem merek, félő, hogy szóhalmazzal ölném azt, amit minden ember amúgy is tud, amúgy is érez. 'Nincs lény, mely nem csüggene a természet ezerféle bájain, szépségin, akár attól némileg elzárva, akár annak ölén nőtt legyen fel. És mi adná, mi kölcsönözné a természetnek ez elragadó szépségeit elsősorban, ha nem épen a flóra!? A «vespere et mane» kitételt akár egyszerűen a nap költői körülírásának vesszük, akár a zavarból keletkező rendezésről értjük, az igazságtól nem tévedünk el. A nap kezdetén felfel- törö szárazföld forradalma okozza a zűrzavarba való bizonyos fokú viszszaesést (vespere), a megállapodott földfelület felruházása az üde növényzet által jelzi a harmadik napban a friss élet hajnalát (mane). Tizenegyedik vers. Dixit autem Deus. E szavak itt sem esnek másféle értelmezés alá, mint a 3., 6. és 9. versekben láttuk. Fiant luminaria. A luminare, fix» máór, <pcúT7Íp mind a három szövegben tökéletesen megfelelnek egymásnak, mert mindhármok az illető nyelvnek oly szavából van képezve, mely világosságot jelent: alumen, <pő;», a képzett szavak mindhárma pedig világító tárgyat jelez. A luminare alatt mindenesetre természetes világítót kell értenünk, mert a természet megállapításáról van az egész hexaemeron folyamán szó. Ilyen természetes világító test a 45 «Hűtudományi Folyóirat»1893.
