Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
610 Mivel a templom tömérdek kincset foglalt magában, természetes, hogy a papok és léviták éberen őrködtek fölötte s külön templomi őrséget is szerveztek, melynek élén a templomkapitány állott (Csel. 4, 1, 5, 24. 26.), kinek tiszte volt a rendet is fentartani, s arra ügyeltetni, hogy a pogányok a tilalmazott területre ne lépjenek. Éjjelre a külső és belső udvar összes kapuit bezárták, az őrségeket helyükön felállították, s egy rendőrtiszt égő fáklyával minden éjjel körjáratot tartott, hogy személyesen meggyőződjék, vájjon az örök helyükön vannak s nem alszanak-e ? Mivel a szolgálattevő papság naponkint változott, a kapuk kulcsait mindig délben adták át a sz. edényekkel együtt (Jos. Fl. C. Apion. 2, 8.). A kulcsok a belső udvar egyik szobájában, egy mélyedésben voltak elrejtve, melyet márványlap zárt el. Midőn a zárás ideje elérkezett., egy pap elővette a lánczra fűzött kulcsokat, s a lévita őrséget a kapun kívül hagyva, bezárta azt, s miután tisztjét végezte, a kulcsokat ismét visszatette helyökre. A templomi őrség száma jelentékeny volt, mert csupán a kapuk bezárásához 200 embert kellett alkalmazni. A templomi rend fentartása bizonyos szabályokat is szükségesekké tett, melyek minden templomlátogatót köteleztek, így tilos volt a templomhegyre botot vinni, mit csak a tem- plomfelügyelönek engedtek meg; nem volt szabad a földre köpni, gyorsan járni, nevetgélni; a papoknak és lévitáknak mezítláb kellett járniok, de a népnek könnyű saruk viselése meg volt engedve. Poros lábbal tilos volt belépni, miért is előbb a lábat megmosták. Nem volt megengedve tarisznyát bevinni, vagy az övben pénzes zacskót tartani; az áldozati állatok vételére, vagy a perselybe szánt pénzt a látogatók tehát kezükben tartották. A belső udvarban tilos volt az ülés1 vagy fekvés is. A nép födött fejjel, állva, kezét mellére téve imádkozott, úgy hogy a bal kéz a jobb alatt volt. Az égő áldozati oltárnak sohasem volt szabad hátat fordítani, tehát hátrálva távoztak a legbelső udvarból. 1 A belső udvarban még a papoknak és lévitáknak sem volt szabad leülniük. Kivételt csak a Dávid-házbeli királyok képeztek, kik a trónon helyet foglalhattak.
