Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

605

c^n rnw, azárath ha-nasim). Hossza és szélessége 135

röf volt. Északi és déli kapuján csak a nők léphettek be. A körülfutó csarnok oszlopaihoz az önkénytes adományok számára gyűjtő ládák voltak erősítve, melyeknek szája trombita alakú, vagyis felül bő, alul szűk volt, hogy tolvaj ne

férközhessék hozzájuk. Nevük alakjuktól héberül DÍ*lSÍ{^ tó yzZo©uVzz'.ov (Mk. 12, 41 Lk. 21. 1.) volt. A nők udvarának négy sarkát kamarák foglalták el. az észak-keleti

fáskamrában a szolgálatra alkalmatlan papok az áldozati fát válogatták ki, az észak-nyugati, poklosok kamrájában az e betegségből megszabadultakat tisztították meg; az olajoskamra délnyugaton volt, itt tartották az italáldozati bort és az olajat, a délkeleti a nazírok kamrája, hol hajukat megnyírták és az áldozati húst főzték. A nők udvarába a pro- selyták is bemehettek.

Nyugat felé a válaszfalon egy 50 röf magas, 40 röf széles kapu vezetett a legbelső udvarba, mely a harmadik térrészt képezte, s 21/a röffel volt magasabb az előbbinél. Ide 15 félköralaku lépcső vitt, melyek azonban nem voltak magasabbak, mint az oldalkapuk 5 lépcsője. A kapu, mint a több is ércből készült, de gazdagabban meg volt aranyozva és ezüs- tözve ; neve Jós. Flaviusnál r, min («nagyobb kapu».)

A legbelső udvar hossza 187 röf, szélessége 135 röf volt s egy röf magasságú, csinosan faragott kőkerítés két részre osztotta, a csak 11 röf hosszú «izraeliták udvarára»,

és a «papok udvarára», D'jrÓ'J?) melynek hosszúsága

176 röföt tett. Ide világi férfinak csak akkor volt szabad belépnie, ha kezét az áldozati állat fejére tette, vagy azt maga akarta leölni.

A papok udvarában az oszlopcsarnokon (mpicsmlov) kívül, számos kamara volt a templomi szerelvények számára, melyek rendeltetésükhöz képest külön nevet viseltek. így az északi oldalon volt a sóskamra, hol az áldozati sót tartották : a Parva-kamara, melyben az áldozati állatok bőrét besózták, s melynek tetején a főpap engesztelő napkor megfürdött; a mosó