Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
587 kockakőből épült, s felül cédrusgerendákkal (Kir. III. 6, 36.: 7, 12) volt akkép borítva, hogy kétfelöl némi lejtövei birt az •esővíz lefolyására. E fal magasságát Jós. Flav. (Antt. VIII, 3, 9.) 3 röfre (1'5 m) teszi, s természetesen kapukkal is el kellett látni. A sz. írás több helyéből joggal következtetjük, hogy három ily kapu vezetett a belső udvarba, és pedig dél, kelet és észak felöl (Kir. IV. 25, 18. Jer. 38, 14. Ez. 40, 23. 27.), melyek mind lépcsözettel voltak ellátva. Nyugaton egy kis kapu vitt a belső udvarba, melynek feljárója nem lépcsős, hanem lejtős volt, s ezen hajtották föl az áldozati állatokat. A belső udvart kőlapok burkolták (Kr. II. 7. 3. Ez. 40, 18.), s falai mellett több mellékhelyiség épült a szolgálattevő papok számára. (Jer. 36, 10. Ez. 40, 28—47. stb.) A külső udvar legalább még egyszer oly nagy lehetett, mint a belső, melyet egészen körül vett, s így hosszúságát legalább 400, szélességét 200 röfre tehetjük. Ki volt kövezve, s hatalmas falak vették körül, melyek egyúttal a város falául szolgáltak. Kapui a belső udvar kapuival szemközt nyíltak, s már Salamon érccel boríttatta be (Kr. II. 4, 9.). Nyugatra nyílt a Sallekhet-kapu, melyen az áldozati állatok szennyét vitték ki, míg a fát, jószágokat szintén itt szállították a belső udvarba. A többi kapuhoz hét lépcső vezetett. A nép udvarában már a babiloni fogság előtt számos épület emelkedett, melyek részben Salamonnak köszönik létezésüket, s rendeltetésükhöz képest külön neveket viseltek. Ilyenek voltak az emeletes templomszolgai lakások, a különféle tárházak, gyülekező helyek (Jer. 35, 40 köv.); a sz. hajlék háta mögött levő Parbár ((Wfi, Kir. IV. 23, 11.), mely hihetőleg az áldozati állatok istállója volt, a nyugati falnál. Később a nagy udvar négy sarkában alacsony falakkal kisebb térségeket kerítettek be (Vulg. atriola), hol a nép számára az áldozati húst kifőzték (Ez. 46, 21—24.). A belső udvarból a nép kezdetben nem volt kitiltva, s csak a babiloni fogság utáni időkben szorították ki a nagy udvarba, mely terjedelménél fogva is alkalmasabb volt a sokaság befogadására. A kapuknál lévitákból .álló templomi őrség vigyázott, mely a keleti kapunál 6, a déli
