Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
dek, csak úgy oda vannak vetve, de azért elég nyomósak és világosak arra, hogy sz. Pétert nekünk mint egyént, de úgyis, mint legtöbb pásztort, az egyház éltető elemét, egységének középpontját, tekintélyének forrását hivatalos minőségében is bemutassa, aki mint ilyen utódaiban él a római püspöki széken. Az eüentelek mondják, hogy a korai traditióból vett érvek nem nagy tekintélyű emberektől származnak. Válaszunk az, hogy nem változtat a dolgok lényegén az, hogy igen bölcs vagy pedig csak egyszerű emberek állításaiban tükröződik-e vissza az igazság; ha nem voltak nagy tekintélynek — amint ök mondják — legalább senki sem foghatja rájuk, hogy a «factum Petri-re» vonatkozó általános, folytonos és állandó, világra szóló meggyőződésnek ők voltak megteremtői, annál könnyebb elhinni, hogy e tudat a tárgyilagos igazságban bírja alapját. Mondják, senki sem tagadhatja, hogy az első századokból sok apokrif irat maradt ránk, amelyekben igen sok foglaltatik, ami a történeti valóságot nélkülözi, pl. a Klementinák. Nincs okunk ezt az állítást tagadásba vennünk, csak az a megjegyzésünk, hogy a fictio végső elemzésben a valóságban gyökerezik, mert anyagát a múlt eseményeiben és tra- ditióiban vagy a jelenben keresi és megtalálva azt. a saját képzelőtehetsége által alkotott formában és módon, részletezve és kifejtve adja azt elő, olyan állandó törekvéssel, hogy a fictio által ecsetelt körülmények megfeleljenek a felvett tárgynak, tehát a valónak, hogy senki se tartsa valószínűtlennek azt, hogy az ami történt, úgy történt, a mint azt a fictio előadja. Innen van, hogy az ily apokrif müvek nem a legendák világából, hanem inkább a történelemből veszik tárgyukat, valamely általánosan ismert személyt, vagy mindenki által ismert eseményt, a hiba csak ott van, hogy az igazságot hamissággal veszik körül. Pseudo-Szentírás nem keletkezett volna soha, ha a valódi Szentírás nem létezett volna már, apokrif mü nem talált volna hitelre soha, ha nem tartalmaz olyat is, ami máshonnan tudva és általánosan ismerve van; ha a szerzők fantáziáinak hozzáadásai nincsenek harmóniában azzal,