Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
535 érett termésből» választhatott magának 12 apostolt, kik a régi 12 törzs helyett az új Izrael 12 főnökeivé váljanak. Megelevenedik az író tolla alatt a kép, melyet a 12 apostolról rajzol s csodálatosan kidomborodik az ős egyház alakja, melynél emberi számítás szerint nem nagy jövőt lehetne annak jósolni. A II. kötet Jézus nyilvános működésének második szakáról szól, mely akkor kezdődött, midőn 12 apostolt választott. Nem az idő különíti el Jézus nyilvános működését részekre, hanem a működés jellemző iránya. A 12 apostol választásáig Jézus működésének föjellemzöje volt a csodák sokasága. A nép elsőben csodákat óhajtott, hogy higyjen s azért egyelőre rendszeres, összefüggő tanítás nem történhetett; midőn pedig már elég csoda történt, a fölkeltett hitet termékenyíteni kellett a tanítás által. A csodajelek nem szűnnek ugyan meg, de ezentúl az evangéliumi történetnek úgyszólván hátterét képezik, a lényeges részt pedig a beszédek teszik. Eme második irányzatú működést az apostolok választása után Krisztus urunk hegyi beszéde kezdi meg, melynek tárgyát a boldogság képezi. Ennél alkalmasabb s méltóbb tárgygyal nem is kezdhette volna el Krisztus tanítását, mert eme kérdés volt az, mely a gondolkodó főket mindenkor foglalkoztatta. S ennek Jézus egy új, eddig nem is sejtett megoldását adja, midőn azt a jelen élet alázatosságába s a jövő élet örömeibe helyezi. A második tárgya Jézusnak az igazságosság. Erre vonatkozólag felszabadítja a mózesi törvényt a farizeusok betű- rágásától és helytelen magyarázatától. A harmadik a bölcsesség s így tovább; mindezekre vonatkozólag szerző ügyesen csoportosítja és magyarázza mindazt, amit az evangéliumokban szétszórtan találunk. Ezután következnek chronologiai sorrendben az egyes események a Megváltó életéből. Az események föszíntere először Galilea, azután Júdea s a küzdelem mindkét helyen megkezdődik Krisztus ellen. A III. kötet úgyszólván egészen Krisztus szenvedéséről és haláláról, valamint az egyház megalapításáról szól s befejeződik ott, ahol Krisztus földi élete befejeződött, az Olajfák hegyén, a mennybemenetelkor.
