Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
— 529-it még sokkal egyszerűbben is magyarázza, mint a szerző gondolta. A következő cikkekben, nagyon helyesen, elveti azon magyarázatokat, melyek a megállított nap és hold alatt melléknapot és mellékholdat akarnak érteni. Valóban ezek épen oly kétségbeesett, mint szerencsétlen kísérletek, hogy a csodálatost egészen kidisputálják a Szentírásból, és csak az illető magyarázók járatlanságát a természet tüneményeiben bizonyítják. Érdem felett tiszteli meg, megcáfolásra méltatva azon nagyon értelmetlen nézetet, mely szerint a nap megállása napfogyatkozást jelentene. Végre a képletes magyarázatokat veszi fontolóra, melyek értelmében Józsue azon napon oly sokat vitt véghez, hogy ügy látszott, mintha a nap kétszer oly hosszú lett volna, mint közönségesen; vagy hogy csak azt kérte az Istentől, hogy elvégezhesse mindazt, mielőtt a nap lenyugszik és a hold föl száll. Minthogy ezen fölfogások a Szentírás e helyén és egyebütt előforduló nyilatkozataival össze nem egyeztethetők, szerző a már mondott nézetét fentartja, hogy t. i. a föld akkor 12 óráig állt meg az ö forgásában. Megvalljuk, hogy a szerző az ö fejtegetése szerint észszerűen jár el. Mindannak dacára, sőt épen azért el nem hallgathatjuk azon nehézséget, mely ezen értelmezés ellen felvethető. Elvetette a szerző, és joggal, azt a nézetet, mely szerint az universum összes mozgásai 12 óráig megállották volna; de ha csak a föld állt meg forgásában, az universum rendje szintén meg lett volna zavarva, mi annak magasztos szépségével, az ö céljával nagyon is ellenkezni látszik. Az universum célja az, hogy nemcsak az ember, hanem minden eszes teremtmény előtt az Isten bölcsességét kimutassa, aki mindent mérték és szám szerint rendezett és úgy alkotott, hogy az a benne rejlő törvények szerint fejlődjék és így a szemlélő teremtményt gondolkodásra és kutatásra hívja föl; hogy az ember éles eszének erejével se találjon véget, hanem mintegy elnyomatva a bölcsesség nagyszerű nyilvánulása által, imádja a mindenség mindenható alkotóját. A föld forgása, ámbár 34 • Hittudományi Folyóirat» 1893.