Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
52 mint 80 bizonyítja az egyháznak sz. Péterre és hatalmára vonatkozó tanítását és e bizonyítékok annál nyomosabbak, mert Róma sírjaiból kerültek elő, ahol a vértanúk századokon át élve és holtan eltemetve, mindazt elrejtették, ami szivüknek drága és szent volt, amit a profanáció elöl megvédeni kötelességüknek tartottak. A Gondviselés Konstantin idejében elzárta a katakombákat, a feledés volt a záron a pecsét, amely hitünknek és az első keresztények meggyőződésének szent emlékeit hamisítatlanul megőrizte, hogy az újabb kor merész tagadóit az első századok reliquiáiból megadásra bírja. A most mondottak megvilágítására hozzuk fel a következő idézetet: «Egy poháron — mondja Palmer — Péter és Pál apostolok fejeit közös mártirkorona ékesíti, jelezve, hogy mindkettő egyesült a római és az egész egyház alapítására. De, hogy senki se higvje, hogy e képből a két apostolnak minden tekintetben való egyenrangúsága és egymás mellé való rendeltsége következik, és hogy így az egyház dualis- rmisból és nem egységből eredt, fölemlítem azt a képet, amely egy más poharat díszít. Ezen szikla van feltüntetve, amint azt egy férfi megüti, aki alá e név van írva: «Petrus», jeléül annak, hogy a keresztények Mózes történetét, amely szerint a pusztában sziklából vizet fakasztott, Péterre, az új-szövetség Mózesére is vonatkoztatták. Ha Péter az, aki az új-szövetség szikláját megüti, miként Mózes az ó-szövetségét, akkor világos, hogy ö az egész hierarchia egységét képviseli, aki az evangélium kegyelmeit az egész szellemi Izrael számára. tehát sz. Pál számára is fakasztja. A pusztában min- denki megszomjúhozott. maga Áron is, és ö is, dacára annak, hogy Mózesnek bátyja volt, mégis a többivel egyetemben Mózes csodatevő természetétől várta az üdvösséget. Ezen analógiánál fogva az új Izrael ép úgy kizárja a dualizmust, mint a régi; Mózes vesszeje Péter kezében kizárólagos kegyelmi forrása a katholikus egyház osztatlan egységének, a körülmetéltek- és körülmetéletlenekre egyaránt. Ezt a poharat a Vatikánban őrzik. (Boldetti és P. Garucci tüzetesebben ismertették.) A IV. fejezetben szent Péter székéről van szó. Közli a
