Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
512 iy.vSkrpiat;- zo> vixővti, Óóitcü xötm ©xysTv zz too cóXoo ttí; 'Cwf,;, o EdTtv év tő -xpaScícu too fteo’j. (Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, mely az én Istenem paradicsomában van.) Jelen. 22, 2. Ev y.écto rttAxtsíx; xótví; xal too ttotxo.oíj evTcOftív xxi sxötífsv EóXov Cojt,;, TtoioOv xxp—oú; ÓwÓexx, xxtx y.rjvx EXXOTOV XTToÓtÓo’JV TOV XX.pTOV XOTOÓ, XXI TX O'llAAX TOÖ EÚXOO £U ttepx-EÍxv Twv étlvwv, (Az ö utcájának közepén és a folyóvíznek mindkét felén az élet fája vala, tizenkét gyümölcsöt termőd minden hónapban meghozván gyümölcsét; és a fa levelei a népek egészségére valók.) Jelen. 22, 14. Mxxápios oí toioOvts; tí; évToXá; xútoö, ívx sotxi Ti kíouníx xütwv ctl tó E^ov tti; E'-V’ó? xxí tói; ttoXüíotv siiTSAtfwTiv eí; rry ttóXiv. (Boldogok, akik megmossák hosszú ruháikat a Bárány vérében, hogy hatalmok legyen az élet fáján, és a kapukon bemenjenek a városba.) Jelen. 22, 19. Kxi sáv Ti; «yéXyj xtuo töv Xóyojv toO ßißXtoo t'a; Tpo<p7]T£Ía; txótt;;, xqeaei ó tteó; tó pipo; xötoo «tó toO E'ÓXoo tv;; V-Tj'/í; xxí éx zr,; zóazio: tf,; xyíz;, töv yeypxg.uivwv év tw ßißAiip toótw. (És ha ki elveend e könyv jövendölésének igéiből, Isten elveszi annak részét az élet könyvéből és a szent városból és azokból, mik e könyvben írva vannak.) «TÓtteaD-x'. tóv ttxax'.öv xvöpoTov. A régi bűnös embert levetkőztetni. Ef. 4, 22. AttoIHt&zi, óp.x; xxtx tt]v TCOTépxv xvx<7Tpo<p7)v TÓV TXAZlÓv XvffpWTTOV TOV <p&£lpóuívov XXTX tx: £7TlÖ"jy.íx; T'/j; «-XT-/];. (Melynélfogva le kell vetnetek az előbbi élet szerint való embert, ki romlandó a vétkező kívánságok szerint.) Ef. 4, 25. Aló XTTOÍfÉp.EVOl TO AeoÓo; XxXe'ÍTE XA/áíl'/V, é’xx.cTo; p-ETx töv Testöv xútoö, oTí éw.év xAav'aojv vi),-/). (Annak okáért elhagyván a hazugságot, kiki szóljon igazat felebarátjával : mert egymásnak tagjai vagyunk.) Kolosz. 3. 8. 9. Növi óé xtóö-ec&s xxi ójáéi; tx ttxvtx, ópy/ív, ifop.óv, xxxíxv, ßXxo'p’Ajuxv, xioypoAoyíxv éx too gtójaxto; OlAŐV, [AT, li/sÓÓsijtfE £Í; XAA'AAOO;, XTTExÓuoá'AEVOl TOV ttxXxiÓv xvtfsojTTOv töv Txt; 7Tpxc£Tiv xútoö. (Most pedig vessétek le ti is mind az ilyeneket, a haragot, bosszankodást, gonoszságot, káromlást,