Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről

Sciarelli, Ribetti éri — hogy nagyobb legyen a hasonlatosság ezen és a Lutherrel folytatott disputa közölt — Gavazzi, egy hitehagyott pap képviselték. A vitát, gyorsírók jegyzetei alapján, minden európai nyelven nyilvánosságra hozták.

1872 óta «sz. Péter római püspökségéről» egész irodalom keletkezett, jelesebbnél jelesebb müvek jelentek meg, közülök kivált Jungmannak 1880-ban megjelent, feltűnést keltett munkája: «Dissertationes selectae in historiam eccles. (Ratis bonae.)», amelynek első értekezése «De sede Romana S. Petri principis apostolorum» képezi alapját azon két könyvnek is, amelynek ismertetése feladatomat képezi.

Livius angolul írt, Leder Mátyás latinul; ez a theologu- soknak, amaz a müveit angol közönségnek, következésképen nem kizárólag scholastice tárgyal, hanem az érveket dialektikával párosítva, oda törekszik, hogy a katholikusokat hitükben megerősítse, müveit protestáns olvasóit pedig a mesterségesen teremtett százados tévedésekből fölrázza.

Lecler az iskola, Livius az élet számára írt. Ez szolgáljon a két mü általános jellemzésére.

Ezzel áttérek Livius: «St. Peter Bishop of Rome» című könyvének ismertetésére.

Livius könyve három részre van felosztva. 1. Az első rész úgyszólván fordítása Jungmann említett dissertatiójának, ezt maga Livius is bevallja, midőn így ír: «This treatise commending itself to my own mind and judgment. I resolved to adopt it in its entirety at the basis of my historical agreement». Liviust csak dicsérni lehet, hogy Jungmannt követte, aki az újabb írók közül a legszerencsésebb módot választotta a «factum Petri»-re vonatkozó érvek csoportosításánál. amennyiben kiinduló pontul nem az első századot, h í nem a negyediket választotta, mert erről a századról még a legkétkedöbb írók is elismerik, hogy az egész katholikus világot egyesítette a «factum Petri» elfogadásában és pedig a hagyomány alapján történő elfogadásban. Jungmann a negyedik század adataival áll elő és ennek okadatolására nyomról nyomra, századról-századra visszamegy, ugyancsak a hagyomány nyomán sz. Péterig. Érvei nyomósak, következte