Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Hübner Gyula: Leibnitz és a katholikus vallás
— 497 A congregatio, mint ez katholikus részről már annyiszor hangsúlyozva lön, nem a tudományok haladását akarta gátolni; de igenis vigyázatra inteni a tudósokat, hogy elhamarkodott, apodiktikus Ítéleteikkel a tudományos kutatások biztos vívmányaiként ne tüntessenek föl valamit, ami csak egy hypothesis értékével dicsekedhetik. Hogy egyes dogmatizáló theologusok az újabb elméletek megítélésében túllőttek a célon, mit árthatott ez Leibnitz hitbeli vagy tudományos meggyőződésének? De másrészt Leibnitz tudományos tételei sem állották ki mindenkor a kritikát. Tudja ezt mindenki, aki bölcseleti irányát ismeri. Az igazság elöl az egyház sohasem tért ki, bárhonnan jött is; ez természetében fekszik. Míg ellenkezőleg a Protestantismus ezt nem teszi és nem is teheti, ha elveihez következetesen ragaszkodik. «A protestantismusnak, mondja találóan Florencourt, ha nem akarja önmagát föladni, mindig tagadnia kell, hogy az igazság valahol már feltaláltatott.» Hozzá adhatjuk: következéskép küzdelemre kell kelnie mindenki ellen, ki az igazságot ajkain hordozza, ki életét az igazság művelésére és terjesztésére szentelte. Pedig Leibnitz az igazság hirdetőjének vallotta magát. «Ezen soha el nem készülő, magával soha nem végző rendszer örökös keresgélése mögött futni mégis csak esztelenség.» Mit nyerhetett tehát Leibnitz a Protestantismus karjaiban s mit veszíthetett a kath. egyház közösségében ? ... Perditio tua ex te Israel! Nagy befolyással volt Leibnitzre a jansenisták szereplése is. Összeköttetésben lévén Arnaulddal, Paskollal s másokkal, azoknak kárhozatos törekvéseit helytelenül ítélte meg. A jansenista makacsságot jellemszilárdságnak, meggyőződésnek keresztelte el és elnyomatásukban a szabad szó és nyílt meggyőződés korlátozását tekintette. Ily értelemben írja Ernest grófnak: «Midőn a jansenis- táktól azt követelték, hogy bizonyos tárgyról szóló tételt aláírjanak, melyről ellentétesen vélekedtek, nem állt hatalmukban magokat alávetni még akkor sem, ha ki is zárták volna őket a hívők közösségéből.... mert a vélemény nem oly dolog, mely az akarat hatalmától függ. amely tetszés szerint változtatható». 32 «Hitludo m ány i Föl jó irn i» 1893.
